Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Gálik Zoltán: Se veled, se nélküled - Az Egyesült Királyság és az Európai Unió viharos évei
Gálik Zoltán Európai Unió fejlődésének iránya, a szuverén adósságválság kezelésére létrehozott intézmények, a gazdasági kormányzás elemeinek kialakítása sok esetben komoly nehézségeket okoz az EU-val történő együttműködésben. Az Egyesült Királyság 1992-ben, az Európai Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásának eltervezésekor - Dániával együtt - biztosította magának a kint maradás lehetőségét. Az euróövezettől való távolságtartás, az intézményi és jogi keretek különbözősége természetesen más válaszok adására és új utak keresésére kényszerítik a brit kormányzatot. A kérdés az, hogy miközben az integráció maga is hatalmas átalakuláson megy át, sikerül-e maximalizálni a nemzeti érdekeket az Európai Unió viszonylatában úgy, hogy a különutas magatartás egy alapvetően konfrontativ és nagyrészt elszigetelt politikára épít. Az európai integrációs viszonyok átalakulása A Konzervatív Párt és az európai integráció viszonya évtizedekkel a koalíciós kormány hatalomra kerülését megelőzően kezdett átalakulni. Az 1960-as évek elején Harold Macmillan konzervatív kormánya kezdte meg az akkor még sikertelenül végződő tárgyalásokat az európai gazdasági közösségi tagságról, majd 1971-72-ben Edward Heath szintén konzervatív kormánya tette az Európai Közösség tagjává az Egyesült Királyságot. A Konzervatív Párt és a mögötte álló ipari-pénzügyi érdekcsoportok a dekoloni- zációs folyamatok, a nemzetközösségi kapcsolatok háttérbe szorulása miatt átalakult külgazdasági kapcsolatrendszer felváltására alkalmasabbnak találták az Európai Közösség vámunió szintjén működött rendszerét, mint az Európai Szabadkereskedelmi Társulás jóval kisebb piacot jelentő szabadkereskedelmi térségét. A Munkáspárt kemény kritikának vetette alá a csatlakozási megállapodást, és azt ígérte, ha hatalomra kerül, népszavazást írnak ki a kérdésről. A referendum 1975-ben a közösségi tagság fenntartásáról döntött. Margaret Thatcher a szabadkereskedelmi feltételek kiszélesítésének és a valódi közös piac létrehozásának a lelkes híve volt, azonban keményen fellépett a monetáris integráció elmélyítése, az intézményrendszer föderalizálása ellen. John Major miniszterelnöksége alatt mélyült el a Konzervatív Párton belül az euroszkeptikusok térnyerése, a párt megosztottsága a választók szemében is egyre nyilvánvalóbbá vált. Bár 1990. október és 1992. szeptember között az Egyesült Királyság rövid ideig tagja volt a monetáris integráció „előszobájának" tartott európai árfolyam-mechanizmusnak, végül a „fekete szerda" (1992. szeptember 16.) eseményei miatt távoznia kellett onnan. A maastrichti szerződésben Major új nemzeti érdekérvényesítési mechanizmus bevezetését érte el: a „kívülmaradás" (opt-out) joga lehetővé tette a tagállamoknak, hogy egyes új, szorosabb együttműködésekből teljes egészében vagy részben kimaradjanak, így maradt ki az Egyesült Királyság a Gazdasági és Monetáris Unióból, nem biztosította a jegybank és a kormány függetlenségét, lehetőséget kapott a bel- és igazságügyi 52 Külügyi Szemle
