Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Egedy Gergely: Anglia az Egyesült Királyságban: az angol identitás és az "angolkérdés"
Egedy Gergely megjegyezte, „nem lehet imperialistának lenni birodalom nélkül". Nagy ívű munkájában Richard Weight azt a véleményét fejti ki, hogy az Egyesült Királyság keretében megvalósított unió és az azt szolgáló brit tudat tulajdonképpen a kapitalizmus, az imperializmus és a protestantizmus „terméke" volt. Az ezredfordulóra azonban a birodalom maradékai is eltűntek, a protestantizmus szekularizálódott, a kapitalizmus pedig jelentős mértékben átalakult - Nagy-Britannia, mint politikai konstrukció tehát visszafordíthatatlanul megroppant, s ez a brit tudat sorsát is megpecsételte. Nagy-Britannia ezért - szerinte - nem fogja a 21. századot megélni.17 A drámai változásokat remekül mutatja be a brit politikai közösségért aggódó tekintélyes és népszerű történész, Andrew Marr munkája, A nap, amelyen Nagy-Britannia meghalt!8 Az „angolkérdés" A brit tudat megrendülése óhatatlanul együtt járt az Egyesült Királyságot alkotó nemzetek saját külön identitásának a megerősödésével -se folyamat, a többiekénél később ugyan, az angol identitást is érintette. Ez pedig maga után vonta az ún. „angolkérdés" („the English Question") napirendre kerülését. E fejleményhez az aszimmetrikussá vált alkotmányos rendszer működéséből fakadó feszültségek is hozzájárultak. A hatalomátruházás folyamatát elemezve Kaiser Tamás joggal mutatott rá: a devolúció nem az alkotmányos rendszer átfogó szabályozása, hanem „az egyes országrészekre külön-külön meghozott, egymástól tartalmilag is eltérő törvények révén valósult meg". Az „egyesével történő" megközelítés azzal a következménnyel járt, hogy nem sikerült összehangolni a devolúciós közpolitikák specifikus és az Egyesült Királyság egészére vonatkozó igényeit.19 Az „angolkérdés" valójában több kérdést is magában foglal Nagy-Britannia és a szűkebben vett Anglia kormányzásáról.20 A kérdés makro- és mikroszinten egyaránt vizsgálható: az előbbi megközelítés Angliának az Egyesült Királyságon belüli pozíciójával, az utóbbi pedig az Anglián belüli regionalizmussal foglalkozik. E tanulmány az „angolkérdést" az előbbi nézőpontból, vagyis Angliának az unión belüli helyzetét középpontba állítva vizsgálja, arra keresve választ, hogy mi (lehet) Anglia válasza az „aszimmetrikus devolúcióra" és a „kelta peremvidékek" önállósodási törekvéseire. (Azzal a dilemmával tehát, hogy vajon indokolt-e valamiféle „devolúció" Anglián belül is a London-központú kormányzás lazítására és rugalmasabbá tételére, nem foglalkozik.) A brit politikai elit eddig - jól megfigyelhetően - arra törekedett, hogy kerülje az „angolkérdéssel" való realisztikus szembenézést. Ez a magatartás pedig, amint Michael Kenny és Guy Lodge joggal hangsúlyozza, óhatatlanul azzal jár együtt, hogy néha aránytalanul lebecsülik, néha pedig túlbecsülik a devolúciók által aszimmetrikussá tett alkotmányos rendszer potenciális következményeit.21 38 Külügyi Szemle
