Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Bóta Zsolt: Mit várhatunk az új német kormánytól Európa-, kül- és biztonságpolitikai téren?
Mit várhatunk az új német kormánytól európai segélyprogramok alkalmazása csak - Merkel egyik kedvenc kifejezésével - „ultima ratio" lehet. Németország ki fog állni az eddig hozott közös döntések, elsősorban a tagországok államháztartásának konszolidálása, a szigorú takarékossági politika következetes végrehajtása mellett. Az európai gazdaság versenyképessége szempontjából továbbra is fontos kérdésnek tartják, hogy a tagállamok az eddiginél nagyobb mértékben vállaljanak kötelezettséget a strukturális reformok végrehajtására. Ezek természetesen az uniós válságkezelési modellnek a német dominanciát tükröző elemei. (Ennek részletezésére és az „európai Németország" versus „német Európa" dilemmára ehelyütt nem térek ki, mivel az egy másik tanulmány tárgya.) Ugyanakkor a jövőben egy átfogóbb politikai hozzáállással kell számolni Berlin részéről is: előtérbe kerül a növekedés és a szociális biztonság. Ezzel több (dél-) európai partnernek is gesztust tesz Berlin, mivel az új álláspontja szerint nemcsak a takarékos, növekedés- és inflációleszorító válságkezelési modell az egyedül üdvözítő, hanem mostanra eljött az ideje a régebb óta követelt növekedésösztönzésnek is. Ezen a ponton a mára meglehetősen lehűlt német-francia (Merkel-Hollande) viszony is új nekirugaszkodási lehetőséget találhat magának. E kapcsolat meghatározó eleme ma a német megszorító válságkezelési recept és a francia növekedésösztönző gazdaságpolitika modellje közötti versengés. Nem beszélhetünk egyértelműen a német modell felülkerekedéséről, mert bár a Francois Elollande által ez év elején bejelentett (és a bő tíz évvel ezelőtti német Agenda-2010-re emlékeztető) takarékossági intézkedések ebbe az irányba mutatnak, Berlin is beépített a saját gazdaságpolitikájába Párizsnak tetsző elemeket (növekedésösztönzés állami beruházásokkal, ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem, stb.). A fiatalkori munkanélküliség leküzdése prioritássá válik Berlin számára (noha Németországot ez a jelenség nem érinti súlyosan), s ezzel kedvében jár a francia tandempartnernek. Merkel még a választások előtt, 2013 júliusának elején összehívott Berlinben egy, a témával foglalkozó, rendkívüli uniós szakminiszteri és csúcstalálkozót, amelyen 24 milliárd elkölthető eurót találtak erre a célra, az uniós források rovására. Ha ez nem lenne elegendő, akkor Berlin azt javasolja, hogy további pénzügyi eszközöket a strukturális alapok újraprog- ramozásából vagy a még rendelkezésre álló keret lekötéséből teremtsék elő, valamint az Európai Beruházási Bank (elnöke Werner Hoyer korábbi német külügyi államminiszter) hiteleinek e célra történő felhasználását is ösztönzi. Kérdés, hogy Németország az európai döntéshozatalban a közösségi módszert vagy a kormányköziséget részesíti-e előnyben. Ebben a tekintetben a kis és a közepes tagállamok némi aggodalommal figyelhették, hogy az ország az utóbbi irányába kezdett hajlani. Merkel és miniszterei az előző kormányciklusban is többször tanújelét adták annak, hogy szeretik eldönteni a nagy kérdéseket a mérvadó (vagy egyszerűen csak érintettnek tekintett) országok bevonásával, a kisebbeknek (nem érintetteknek) pedig 2014. tavasz 23
