Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Magyarics Tamás: Brit kül- és biztonságpolitikai dilemmák a 21. század elején
Magyarics Tamás biztonságpolitikai adottságai és képességei tesznek lehetővé egy ilyen szerepet. Nagy- Britannia a NATO egyik oszlopos tagja, az Egyesült Államok után - Franciaországgal együtt - a második legerősebb haderővel rendelkezik a szervezeten belül, s ami még lényeges, haderőstruktúrája - történelmi és geopolitikai okokból - a NATO-nak a hidegháború utáni „területen kívüli" misszióira alkalmasabb, mint a NATO-tagállamok nagy részének hadereje. A (globális) biztonságra azonban elsősorban nem a katonai erejénél fogva lehet befolyással Nagy-Britannia, különösen a védelmi kiadásoknak az utóbbi években történt drasztikus lefaragása óta, hanem a különböző nemzetközi szervezetekben elfoglalt helyével. Mindenekelőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsában való tagságát kell említeni ebben az összefüggésben, de a nagy nemzetközi pénz- és fejlesztési intézetekben is viszonylagosan komoly szerepet játszik. így például a Nemzetközi Valutaalapba történő befizetés terén Franciaországgal együtt az Egyesült Államok, Japán és Németország mögött a negyedik-ötödik helyen állt (4,5-4,5 százalékkal), míg a szervezet reformja után Kína vált a harmadik legnagyobb befizetővé, és ezzel az Egyesült Királyság egy helyet csúszott lefelé. (Ez azért fontos, mert a szavazati arányok a befizetési arányokhoz kötöttek.) A kiterjesztett, modern biztonsági agenda részét képezi a segélyezési politika is. Az Egyesült Királyság közel harminc százalékkal (pontosan 27,8 százalékkal) növelte az e célra fordítható költségvetési tételeit a konzervatív-liberális demokrata koalíció hatalomra jutása óta, míg intézményesen már a megelőző, munkáspárti vezetés alatt létrejött a Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium. (Department for International Development, DFID).7 A külügyminisztériumon (Foreign and Commonwealth Office, FCO) belül létrejött a fejlesztési segélyhivatal (Office of Development Assistance, ODA), mely a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,72 százaléka felett diszponál; Nagy- Britannia ezzel második a százalékos rangsorban. (Érdekességként meg lehet jegyezni, hogy az Egyesült Államok mindössze a GNI 0,19 százalékát költi nemzetközi fejlesztési programokra.)8 Ugyanakkor a fejlett ipari országokat tömörítő G7 (G8, ha Oroszországot is ideszámítjuk) vesztett súlyából, a feltörekvő államokat (emerging states) összefogó G20 javára; az eltolódás egyszerűen a világgazdaságban végbemenő átrendeződés leképezése informális szervezeti formában. A hidegháború utáni világ kevésbé hierarchikus, mint a megelőző közel fél évszázad alatt volt. Az Egyesült Királyság ebben az átalakuló világrendben rendkívül jó pozíciókkal startolhat, köszönhetően a nemzetközösségi, európai és atlanti beágyazottságának.9 Igaz, a Nemzetközösség kohéziós ereje csökkent, de a brit formális és informális diplomáciai, pénzügyi, gazdasági és kulturális jelenlét még mindig óriási lehetőségeket rejt magában a britek számára. A hidegháborúban is lényeges szerepet játszottak a kulturális tényezők (a küzdelem egyik fő területe az emberek „szívének és lelkének" megnyerése volt), és a britek két, az egész világot behálózó és elismert szervezetükkel, a British Councillal és a BBC-vel (különösen annak nemzetközi műsorszóró szolgáltatásával, a több tucat nyelven sugárzó BBC World Service-szel) az amerikai után a második legerősebb „puha" hatalommal rendelkeznek még napjainkban is.10 A nyomtatott - és 18 Külügyi Szemle
