Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS SVÁJC KONFLIKTUSA - Kiss J. László: Népszavazás után, népszavazás előtt - Svájc és az EU konfliktusa
Népszavazás után, népszavazás előtt Ha a banktitok alakulásának történetére egy rövid pillantást vetünk, úgy valójában inkább tehetetlenségnek tűnik, amikor a svájci kormány a bilaterális tárgyalásokon azt az álláspontot képviseli, hogy az nem képezheti a megbeszélések tárgyát. Az Egyesült Államok utoljára több mint harminc évvel ezelőtt tárgyalt Svájccal a banktitokról, éspedig a szervezett bűnözés elleni fellépéssel összhangban. Azóta az amerikaiak Svájc tőzsdére jutásának lehetőségét az ország információs kötelezettségeinek teljesítésétől tették függővé, és ezen a módon a svájci bankoktól minden szükséges információt megkapnak. A bankok ugyanis a nagy vagyonkezelési társaságokban csak akkor verseny- képesek, ha kijuthatnak a nagy tőzsdékre, így ez a szempont a svájci banktitok jelentőségét is meghatározza.15 Az ellenzők érvei között a szociálpolitika kérdései szintén jelen vannak. A szociáldemokratákon kívül úgyszólván minden svájci politikai erő felhívja a figyelmet az uniós szociálpolitikának azokra a hátrányaira, amelyek a tagságból eredően negatív hatással lennének a gazdaság hatékonyságára, valamint a jövedelmekre és a foglalkoztatásra. A Bundesratnak az Európai Unióról szóló jelentése az EU olyan előírásait említi, amelyek a felmondási lehetőségek és a munkaidő korlátozására vonatkoznak. A svájci gazdasági szervezetek arra emlékeztetnek, hogy Svájcnak - mint gazdasági telephelynek és magas bérszintű országnak - a sikere abból is ered, hogy a terhes asszonyoknak is fel lehet mondani, és a munkaszerződések a heti 48 óránál hosszabb munkaidőt is lehetővé teszik.16 Nem túlzás, ha az egész svájci magatartás paradox jellegét ironikusan úgy fogalmazzuk meg, hogy bár a svájciak mindent megtesznek, hogy képesek legyenek az uniós csatlakozásra, ám ezt annak érdekében teszik, hogy végül mégse csatlakozzanak. Döntés a bevándorlásról: állásfoglalás az uniós bilaterális szerződésekkel szemben Az Európai Unióval szembeni svájci fenntartások már 1992 decemberében is megmutatkoztak, amikor az alpesi ország választói, éppoly szoros (50,3 százalékos) eredménynyel, mint 2014. február 9-én, elutasították az Európai Gazdaság Térséghez (EGT) történő csatlakozást. Az EGT a „négy szabadsággal", valamint az agrártermékek külön szabályozásával egy, az Európai Közösségek (EK) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagországai közötti szabadkereskedelmi zóna létrehozását tűzte ki célul, és mint ilyen, túlment az EK- és az EFTA-államok között 1972-ben kötött szabadkereskedelmi szerződés keretein. Ez utóbbi, a nem vámjellegű akadályok figyelmen kívül hagyásával, alapvetően a szabadkereskedelmi zónán belül előállított ipari termékek beviteli és kiviteli vámjainak megszüntetésére vonatkozott. A svájci polgárok 1992. évi döntése nyomán Bern kétoldalú, ún. szektorális megállapodások megkötésére törekedett annak érdekében, hogy a fenyegető gazdasági elszigetelődését megakadályozza. 2014. tavasz 183
