Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Hausmann Robert A 2012 decemberében, „Innováció, képzés és fenntarthatóság" címmel Berlinben megrendezett kormánykonzultáció főbb pontjai az alábbiak voltak:- a diplomáciai kapcsolatok felvételének 50. évfordulóján zajló rendezvények előkészítése;- a kutatás-fejlesztés és a start-upok terén való együttműködés továbbfejlesztése;- az infokommunikáció területén való együttműködés;- a 2011-ben megkezdett szakképzésben résztvevők csereprogramjainak folyamatossá tétele;- az új Német-Izraeli Tankönyvbizottság munkája eredményének megvitatása;- a megújuló energiaforrások terén történő együttműködés;- afrikai mezőgazdasági projektek keretében való együttműködés;- a német kormány buzdító szerepvállalása a német vállalatok izraeli vasútépítési projektekben történő részvételére;- a két országnak az elektromobilitás és a fenntartható közlekedési rendszerek területén szerzett tapasztalatairól való információcsere. Tárgyaltak továbbá a terrorizmus és az erőszakos extrémizmus elleni közös fellépésről és a kiberbiztonság területén megvalósuló együttműködés intenzívebbé tételéről is.130 A kiterjedt gyakorlati kooperációk mellett a védelmi kapcsolatok fémjelzik elsősorban a német-izraeli reláció egy olyan dimenzióját, amelyet a látszólagos pragmatizmus ellenére továbbra is főleg a „normalizálhatatlanság" határoz meg. 2012 májusában Joachim Gauck német államfő Izraelbe látogatott, ahol kifejtette, hogy az „Izrael biztonságáért és létjogosultságáért való kiállás meghatározó a német politika számára".131 Ennél a kapcsolatok szövetének jóval mélyebb rétegeiig hatolt Angela Merkel 2008-ban. Beszédében kijelentette: „az Izrael biztonságáért vállalt felelősség Németország államérdekének részét képezi", és hozzáfűzte, hogy „Izrael biztonsága soha nem képezheti vita tárgyát", s arra is felhívta a figyelmet, hogy „ha arra kerül sor, akkor a bizonyítás órájában nem szabad, hogy ezek üres szavak maradjanak".132 A Merkeléhez hasonló gondolatokat vetett papírra korábban Rudolf Dreßler, az NSZK egykori izraeli nagykövete. Dreßler szerint „Izrael létezésének biztosítása Németország nemzeti érdekében áll, ezáltal részét képezi a német raison d'état-nafc".133 Dr. Csejtei István, Merkel különleges kijelentésére reflektálva, egy beszélgetésünk során úgy elemezte a Knesszetben elhangzott gondolatokat, hogy „Izrael biztonsága mint a német államrezon része" ekvivalens azzal, hogy a német kül-, biztonság- és védelempolitika részét képezi Izrael biztonságának garantálása. Csejtei szerint tudható, hogy egy Izrael elleni támadás azonnali amerikai válaszcsapással járna. Egy ilyen csapás esetén az Egyesült Államok tájékozódna szövetségesei támogatási hajlandóságáról, és a „coalition of the willing" koncepciója alapján maga köré gyűjtené a szoros szövetségeseit, akik katonai erővel segítenék Izraelt. Németország egészen biztosan részese lenne 164 Külügyi Szemle
