Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Hausmann Róbert németektől vagy Németországtól származó bírálata. A kérdés értelmezésével könnyen a német-izraeli kapcsolatok „új értelemben vett normalizációjának" problematikájával és a német újraegyesítés utáni történetével találhatjuk magunkat szemben. E tanulmány szerzője a német-izraeli kapcsolat elemzésének alapjaként használja a „normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja"3 koncepciót, annak aktualitását vizsgálva. Annak ellenére, hogy a relációban eredményes normalizációs folyamatok mentek végbe, és a kétoldalú viszonyrendszerben egyértelműen a baráti jelleg vált meghatározóvá, a német-izraeli kapcsolatok nem váltak kizárólagosan átlagos, „normális" viszonnyá, mivel azokat továbbra is az emlékezéskultúra, a holokausztidentitás és az ezekből következő egyedülállóság, a más - akár különleges - bilaterális kapcsolatoktól való szignifikáns különbözőség határozza meg. A „normalizálhatatlan kapcsolat" fogalma egyúttal olyan önmagával kibékíthetetlen axióma, amely éppen a kapcsolatoknak a normáktól és morális értékektől különös mértékben való vezéreltsége következtében állhat fenn. Ez a „normalizálhatatlanság" egyúttal aszimmetrikus, hiszen a német-izraeli kapcsolatokban a normák és a morál dominanciája német részről jóval erősebb, mint az izraeli oldalról. így a „normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" koncepcióban a „normalizálhatatlanság" a kapcsolatnak a németek által erősen táplált normáktól való determináltságát mutatja, míg a „normalizáció" a rendkívüli „norma- lizálhatatlanságból" is következik, de azon inkább a jól működő pragmatikus diplomáciai kapcsolatok irányába mutat tovább. Ezzel kapcsolatban megfigyelhető, hogy az 1990-es években és az ezredfordulót követően - a hidegháború időszakához hasonlóan: a világrend jelentős átalakulásának ellenére - megmaradt a kapcsolatnak az a dicho- tómiája, hogy miközben azt modern értelemben véve, teljes mértékben „normalizálni" szeretnék,4 ugyanakkor ennek megvalósítása éppen a viszony egyedisége és annak meghatározó tényezői miatt nem lehetséges teljes mértékben. A német-izraeli kapcsolatok vizsgálatához elengedhetetlen, hogy a különleges kapcsolatnak a nemzetközi politikaelméletben való szerepe is elemzésre kerüljön. A bilaterális kapcsolatoknak a nemzetközi kapcsolatokban játszott szerepe és jelentősége az 1970-es évektől felgyorsult globalizációval átalakult: a multilaterális keretek súlyának növekedésével az államközi együttműködések egyre inkább már csak akkor elsődlegesek, ha valamilyen egyedi környezetbe ágyazódnak.5 Más esetekben főként a nemzetközi szervezetek és fórumok köré tömörülés, elsősorban az azok keretei közötti érintkezés, a multilaterális diplomácia dominál. Talán a leggyakoribb megközelítés mégis a „különleges kapcsolat"6 kifejezés, amely már a német-izraeli reláció vizsgálata előtt elterjedt a szakirodalomban.7 A különleges kapcsolat fogalmának fejlődése során a legmeghatározóbb vitát a „különleges" kontra „egyedi" reláció elnevezés használata váltotta ki. A disputa még az angol-amerikai viszony elemzése kapcsán alakult ki, de napjainkban is tart.8 A különleges kapcsolat koncepciója elemzési, részben összehasonlítási keretet biztosít a bilaterális kapcsolatoknak. 148 Külügyi Szemle
