Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG LÉTREJÖTTE - Pócza Kálmán: Politika és alkotmánybíróság: a Bundesverfassungsgericht létrejötte
Pócza Kálmán egyet neked" elve volt, szinte a kezdetektől fogva.58 Ugyanakkor az első bíróválasztás körülményeiről valójában mindmáig nem sokat tudunk, noha ez több tekintetben is döntő lehetett.59 Az akkor kialakult arányokat ugyanis nagyon nehéz volt megváltoztatni, noha erre előbb Adenauer kancellár, majd megválasztását követően Willy Brandt is kísérletet tett. Az előbbi hosszas próbálkozásait siker koronázta, az utóbbi kevésbé bizonyult sikeresnek. Ami a jelöltek kiválasztását illeti, erről a folyamatról hivatalos dokumentum egyáltalán nem maradt fenn. Mindössze annyi biztos, hogy az alkotmánybírák megválasztása során teljes mértékben figyelembe vették az ad hoc jelölőbizottság javaslatait, amely viszont a már említett tárgyalódelegációk megállapodását követte. A bírák pártkötődése ekkoriban ugyan még nem minden esetben volt teljesen nyilvánvaló, de a későbbi rekonstrukciók révén mégis jól beazonosíthatónak tűnik az, hogy melyik bírát melyik párt jelölte. Hat bíróról már a megválasztásukkor is egyértelmű volt, hogy az SPD-hez kötődnek, kettőnek a CDU-hoz való közelisége, egy bíró esetében pedig az FDP-hez kötődése tűnt már a kortársak számára is nyilvánvalónak. A többiekkel kapcsolatban az utókor többé-kevésbé megbízható kutatómunkájára vagyunk bízva. Mindenesetre a szakirodalom abban egységesnek tűnik, hogy az illetékesek már a kezdet kezdetén is megpróbáltak valamiféle egyensúlyt kialakítani a koalíciós kormánypártok és a szociáldemokrata ellenzék által jelölt alkotmánybírák között.60 A megválasztásuk pillanatában is aktív bírók - elviekben - akár mindkét bírói pozíciót beölthették, nem kellett lemondaniuk a másik posztjukról, ugyanakkor a gyakorlatban csak két olyan bíró volt, aki ténylegesen is megpróbálta ellátni mindkét feladatát, a többiek inkább feladták a korábbi tevékenységüket.61 A legrövidebb ideig Kurt Zweigert és Claus Leusser volt alkotmánybíró: ők 5, illetve 4 hónap után távoztak Karlsruhéból. Ez bizonyos értelemben nem csoda: az ötvenes évek elején inkább nyűgnek tűnt a rosszul felszerelt irodával rendelkező, a végső székhelyet egyelőre még nélkülöző, komolyabb presztízzsel sem bíró, és nem is különösebben jól fizető alkotmánybírói állás. Ezért is választotta több alkotmánybíró inkább a hivatalnoki pályát, amely karrier, presztízs és fizetés szempontjából akkoriban még jóval kecsegtetőbbnek tűnt.62 Ettől függetlenül, az első 24 alkotmánybíró átlagos hivatali ideje (a néha előfordult újraválasztással együtt) elérte a tíz és fél évet, ami igen jelentősnek mondható.63 Szociológiai összetételüket tekintve roppant változatos képet mutattak: öt egykori politikus mellett „mindössze" négy egyetemi tanár, nyolc hivatalnok, két ügyvéd és hét bíró volt köztük. Ez a sokszínűség egyébként idővel megszűnt, és egyre inkább egykori bírák, valamint egyetemi tanárok lettek alkotmánybírák.64 Az első testület tagjai közül négyen emigrációból tértek vissza, nyolcat korábban a nemzetiszocialisták távolítottak el az állásukból, háromnak pedig egyéb úton akadályozták a karrierjét.65 Ez azonban nem jelentette azt, hogy a bírák egy részének ne lett volna kicsit „szürke" a múltja: a leghosszabb ideig, 26 évig hivatalában maradt (később ellenfelei elismerését is kivívó) Willi Geiger például az SA tagja volt, bár időközben kiesett a nácik kegyeiből, így aztán 122 Külügyi Szemle
