Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Tóth Terézia Erika: Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában
Az emberi jogok nemzetközi védelme legfelsőbb bírósága és kormányzója nem vette figyelembe. A kivégzés után a szövetségi kormány folytatta a pert, hogy megállapíttassa a bírósággal az USA nemzetközijog-elle- nes tettét, és hogy az Egyesült Államokat a nemzetközi jognak megfelelő magatartásra kötelezze. 2001 júniusában a bíróság a testvérek kivégzését a hatályos nemzetközi jog súlyos megsértéseként értékelte, és minden pontban igazat adott a német kormánynak. Angela Merkel - az USA emberi jogi politikájának bírálata ellenére - elődjénél egyértelműbb elkötelezettséget mutat a legnagyobb nyugati szövetséges iránt. A 2013- ban kirobbant lehallgatási botrány azonban, amelynek során kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálat Merkel kancellár mobiltelefonját is lehallgatta, komoly bizalmi válsághoz vezetett a két ország között. Emberi jogi politika és érdekek a kétoldalú kapcsolatokban Sokan szembeállítják a reálpolitikát az ideálpolitikával, a kézzelfogható érdekeket az értékekkel. Ebben a felfogásban az emberi jogok értékként jelennek meg, nem nemzetközi jogi kötelezettségként és nem érdekként, a politikának pedig egyfajta egyensúlyt kell tartania az értékek és az érdekek között. A kilencvenes évek elején bekövetkezett politikai-gazdasági változások következtében Németország - a kínai gazdaság látványos felemelkedésének láttán - a Kínával folytatott gazdasági kapcsolatainak gyors fellendítésében volt érdekelt. A szövetségi kormány, ennek alárendelten, retorikájában igyekezett egyensúlyt találni az emberi jogok és a német érdekek képviselete között. A gyakorlatban Helmut Kohl kancellár következetesen a gazdaságfejlesztést támogatta, miközben az emberi jogok védelmezőjének szerepét a külügyminisztérium és a Bundestag igyekezett ellátni. Schröder kancellár hivatalos Kína-politikájában kezdetben még kritikusnak mutatkozott, később azonban, a gazdasági érdekektől vezérelten, szinte baráti kapcsolat alakult ki a két kormányfő között, a kétoldalú kapcsolatokban az ellenőrzést a kancellári hivatal vette magához, a külügyminisztérium és az államfő szerepe háttérbe szorult. Az emberi jogok és a demokratizálás kérdéseit a szövetségi kormány részben az Európai Unió fórumaira „helyezte ki", részben olyan kétoldalú kezdeményezésekbe, mint a német-kínai jogi párbeszéd. A Schröder-kormány a munkamegosztást úgy „finomította", hogy az emberi jogok kínai helyzetét a szövetségi elnök és a külügyminiszter bírálta. Schröder kancellár Oroszország-politikájában is látványosan érvényesült az érdekek elsőbbsége: a német kancellár a komplementer kétoldalú gazdasági érdekekre helyezte a hangsúlyt, és szívélyes viszonyt alakított ki orosz partnerével. Merkel kancellár, elődeitől eltérően, már első kínai látogatása után nyíltan bírálta a kínai emberi jogi politikát és a szellemi tulajdonjogok megsértését, pénzügyi következményeket is kilátásba helyezve, ahogyan Oroszország-politikája is jóval távolság- tartóbb és hűvösebb, mint elődjéé volt. Mindezek ellenére Merkel is ügyel arra, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a gazdaságfejlesztés „ne szoruljon túlságosan háttérbe".64 2014. tavasz 101
