Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - FÓKUSZBAN: CIPRUS - Kacziba Péter: A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai
A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai Bár a sziget gázkészletei jelenleg nem szerepelnek az energiabiztonságot felvázoló rövid és középtávú terveiben, Brüsszel mégis figyelemmel kíséri az események alakulását, s mind a ciprusi, mind a törökországi és izraeli gáz- és energiaügyi szektorral külön kontaktcsoport révén tartja a kapcsolatot.61 Erre tulajdonképpen meg is van az oka, hiszen a 2050-re előirányzott uniós energetikai tervezet62 a gáznak továbbra is fontos szerepet szán, ugyanakkor az eddigi nagymértékű orosz, norvég, algériai függőséggel szemben a diverzifikációt támogatja.63 Ebben a ciprusi és izraeli földgáz is szerepet játszhat, hiszen - a volt dél-ciprusi kereskedelmi, turisztikai és ipari miniszter szavaival élve - „a ciprusi földgáz természetes piaca az Unió lenne".64 Meg kell jegyezni viszont, hogy az EU visszafogottságát a térség geopolitikai helyzete is befolyásolja: nyilvánvaló ugyanis, hogy Törökországgal nem feltétlenül érné meg ujjat húzni az európai értelemben szerénynek nevezhető ciprusi gázkészletek miatt. Épp ellenkezőleg: Brüsszel mindenképpen a térség stabilitásában érdekelt, ami azonban nemcsak politikai, de gazdasági biztonságot is takar. Emiatt természetesen fontos a ciprusi földgázban rejlő lehetőségek kihasználása, hiszen ennek kapcsán az EU egyik tagországának megteremthető a belső energiabiztonsága, és esetleg gazdasági nehézségei is orvosolhatóak.65 Ez utóbbiak valószínűleg szerepet játszottak abban, hogy a kizárólagos gazdasági övezetek kapcsán kirobbant dél-ciprusi-török vitában Brüsszel és az Unió tagállamai teljes mellszélességgel Nicosia mellett álltak ki, s Törökországot többször is - az Ankara által egyébként alá sem írt - nemzetközi egyezmények (Pl. UNCLOS) tiszteletben tartására szólították fel.66 Amíg az EU egésze egyelőre kevésbé involválódik a kelet-mediterrán gázkérdésbe, addig egyes tagállamok egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a ciprusi gázüzlet iránt. Ez jól látszik a második licenctenderen indult cégek listájából, ahol az uniós országokat a francia TOTAL, a brit Premier Oil-Vitol konzorcium és a Capricorn Oil, az olasz ENI, ENEL és az Edison International, valamint a holland Orange NASSAU Energie is képviselte.67 Emellett a német hajózási társaságok Ciprus iránti kifejezett érdeklődése egyben azt is jelzi, hogy Nicosia a gázüzlet egyéb jellegű infrastrukturális és logisztikai problémáinak megoldásában is számíthat az európai befektetőkre.68 Konklúzió A 2014-ben pontosan 40 éve megosztott Ciprus történetében új fejezetet nyitott a közelmúlt sikeres gázfeltárása. Bár a tényleges kitermelés még el sem kezdődött, a gázkérdés már így is a ciprusi bel- és külpolitika egyik legfontosabb elemévé vált. A görög ciprióta kormány a gazdasági nehézségei sikeres abszolválása érdekében nemzeti ügynek tekinti a gázvagyon kitermelésének minél korábbi beindítását, amit azonban a külpolitikai tényezők mellett a helyi ellentétek is hátráltatnak. A gázfeltárások kapcsán a ciprusi kérdés számos új konfliktusforrással gazdagodott ugyan, 2013. tél 167
