Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - FÓKUSZBAN: CIPRUS - Kacziba Péter: A ciprusi földgázkincs feltárásának bel- és külpolitikai sajátosságai
Kacziba Péter ciprióta gazdasági problémák negatív északi hatásaival, s hajlandó elismerni a feltárások mielőbbi beindulásának fontosságát; ennek gyakorlati levezénylését ugyanakkor egy közös felügyelő és döntési szerv hatáskörébe rendelné, esetlegesen egy harmadik, pártatlan fél (pl. az ENSZ) bevonásával.15 A török ciprióták tehát nem elsősorban az exportjövedelmek igazságos megosztására törekednek, sokkal inkább a görögökkel egyenrangú tárgyalási pozíciók - régóta követelt - bel- és külföldi elismerésére, amit azonban az „Észak-ciprusi Török Köztársaságra" szakadár ellenkormányként tekintő görög ciprióta kormányzat - a döntés precedens értéke miatt - valószínűleg most sem fog respektálni. Ez utóbbi állítást tulajdonképpen alátámasztja a kérdésben képviselt görög ciprióta álláspont is. Ok ugyanis - északi honfitársaikkal ellentétben - abból indulnak ki, hogy az 1960-as állam jogszerű örököse a nemzetközileg elismert déli országrész, amely csupán elszenvedője, nem pedig okozója az ország kettéosztottságának. Ebből adódóan a Ciprusi Köztársaság szuverén joga a saját kizárólagos gazdasági övezetében felfedezett természeti kincsek sorsáról dönteni és a feltárásokat saját belátása szerint, minél hamarabb elkezdeni.16 A görög ciprióta kormányzat tehát argumentumát elsősorban a nemzetközi elismertségre, valamint az abból adódó szuverenitási jogra alapozza, ugyanakkor - a külföldi véleményeket figyelembe véve - a gázvagyonból származó jövedelmek megosztásának szükségességét is elfogadja.17 Ahogyan azt korábban említettem, a görög logikából viszont nem következik, hogy e jövedelmek megosztásának arányáról egy, a török ciprióták részvételével felálló döntőbizottság keretein belül határozzon, s mivel a kérdést - a nemzetközi normák figyelembevételével - belügynek tekinti, ezzel kapcsolatban az ENSZ véleményére sem kíváncsi. Az interkommunális tárgyalások keretein belül mindazonáltal hajlandó a gázvagyon kérdését megvitatni, sőt egy esetleges újraegyesítés esetén az energetikai ügyeket a központi kormány hatáskörébe utalná, tehát a duális döntési mechanizmus valamely formáját elismerné.18 Az eddigiekből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a ciprusi problémák a gázfeltárások révén elmélyültek, az etnikumok közötti kapcsolatok pedig ellenségesebbé váltak. Az kétségtelen tény, hogy a konfliktus bonyolódott, a megoldásra váró vitás pontok pedig megszaporodtak a gázvagyon felfedezésével, ki kell emelni ugyanakkor, hogy a kölcsönös gazdasági előnyök és a középtávú érdekek a gázkérdésben mindkét felet a párbeszéd irányába is terelhetik.19 A görög fél számára a termelés minél korábbi beindulása vitális jelentőségű, amit bármely szélesebb ellentét kialakulása kétségkívül hátráltatna. Ahogyan korábban láttuk, a török ciprióták követeléseiben is a tárgyalásos rendezési forma az egyik leglényegesebb elem; számukra azonban a gázvagyon inkább gazdasági eszköz a politikai célok elérésének érdekében, míg a déli oldalon jobbára ennek fordítottja tapasztalható. Szintén fontos megjegyezni, hogy a földgázból származó jövedelmek egy része finanszírozni tudná a rendkívül költséges újraegyesítési procedúrát is. Ez azonban korántsem jelentené e jövedelmek „elherdálását", hiszen a 156 Külügyi Szemle
