Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - EU 2013 - Kengyel Ákos: Előmozdítja-e a gazdasági integráció szabályozási kereteinek erősítése a politikai integrációt?
Előmozdítja-e a gazdasági integráció ... felveti a politikai együttműködés kereteinek újragondolását is. Nagy kérdés, hogy a gazdasági kormányzás mélyülése mennyiben eredményezi újabb nemzeti hatáskörök szupranacionális szintre kerülését és ezáltal a szorosabb politikai unió létrejöttét. Az elmúlt időszak során annak lehettünk tanúi, hogy a nemzeti gazdaságpolitikák kordában tartása érdekében egyre több új szabályozási keret született. Ezek létrehozása, működtetése már integrációs filozófiai dilemmákat is felvet: vagyis mennyiben változnak az uniós szintű intézmények feladatai, mennyiben szükségszerű a politikai unió felé történő elmozdulás, avagy ezzel ellentétben, a gyakorlatban mennyire erősödik a kormányköziség szerepe. Az alábbiakban az integrációval foglalkozó vezető egyetemi oktatók (Jean Monnet- professzorok2) által kifejtett gondolatok tükrében az integráció jelenlegi helyzetének megítélését és jövőbeli fejlődési irányait befolyásoló körülményeket vizsgáljuk meg, mintegy körképet adva a 2013 végén jellemző véleményekről, rávilágítva azokra a gazdasági, politikai és társadalmi-kulturális tényezőkre, amelyek befolyásolják a gazdasági és politikai unió felé történő előrelépés lehetőségét, illetve korlátokat is jelentenek az integráció mélyítése szempontjából. Az Európai Unió helyzetéről kialakult kép jellemzői jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a 2013. évi Jean Monnet-konferencián3 is kifejtette abbéli meggyőződését, hogy a nemzeti érdekeket Európában úgy kell képviselni, hogy eközben Európa globális összefüggésben fogalmazzon meg válaszokat. A bizottság elnöke a napjainkra kialakult helyzet kezelése kapcsán fontosnak tartja az uniós szintű együttműködés erősítését. Barroso véleménye szerint a válság megmutatta, hogy milyen sérülékeny Európa, hiszen az Uniót érintette a legmélyebben a pénzügyi és gazdasági válság. Ugyanakkor a bizottság elnöke sajnálatosnak tartja azt a furcsa helyzetet, hogy az Európai Unió állampolgárai a világgazdasági válság kezelése kapcsán sokszor az EU-t, illetve annak intézményeit hibáztatják, pedig - amellett, hogy a válság nem Európában kezdődött - a bankok felügyelete nemzeti hatáskörben volt, az uniós szintnek nem volt semmilyen beleszólása ezen a területen. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a nemzeti költségvetések helyzetének ellenőrzésére korábban is megvoltak a bizottság eszközei. Barroso az EU pozícióját értékelve hangsúlyozta: nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy az Európai Unió szerepe gazdaságilag - népességarányához képest - továbbra is kiemelkedő a világban, a tagországok összesített GDP-je megegyezik az Egyesült Államokéval és kétszer akkora, mint Kínáé. Ráadásul, az általános véleményekkel ellentétben, az EU világgazdasági pozíciójának alakulását árnyaltan kell értékelni, ugyanis az elmúlt két évtized során az egyes tagországok esetében eltérő folyamatok figyelhetőek meg: többek között Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság 2013. tél 119
