Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye kezeljék a kívülálló államok. A beszéd két konkrét, előremutató javaslatot tartalmazott. Az egyik ugyan nem magyar, hanem svéd kezdeményezésre született, de Horn Gyula a magyar támogatásról biztosította azt a javaslatot, amely különmegbízottat (special rapporteur) küldene a helyszínre, a romániai jogsértések kivizsgálására. A másik elképzelés szerint a nemzeti kisebbségi jogoknak is az egyetemes emberi jogok szerves részét kellene képezniük, hogy a kodifikáció az ENSZ-akcióprogram keretén belül valósulhasson meg, és nemzetközi ellenőrző mechanizmus is működésbe léphessen azok garantálására.11 Horn nyilatkozata szerint az ENSZ-fórumon való fellépésével kapcsolatosan Budapest előzetesen nem konzultált Moszkvával.12 1989 márciusában az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága genfi ülésén már több napirendi pont kapcsán is felvetődött a romániai emberi jogi helyzet, de a legtöbb felszólalás az általános napirendi pont alatt érintette a témát. Ennek azért is nagy volt a jelentősége, mivel a romániai kérdés így egy kontextusba került azon országok ügyeivel - mint pl. Irán, Irak, Burma, Chile vagy El Salvador -, amelyekben a közvélemény által is ismert volt az emberi jogok durva, tömeges megsértése. A nyugati küldöttségvezetők, így a francia kormányfő, a brit külügyi államminiszter, a svéd külügyminiszter, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) nevében a spanyol külügyminiszter, valamint amerikai, ausztrál, kanadai, norvég, nyugatnémet, osztrák és belga küldöttek Romániát nevesítve emeltek szót a kisebbségi és emberi jogokat sértő politikával szemben. A szocialista országok legfeljebb körülírásokkal utaltak a román magatartásra. A jugoszláv küldöttség például név említése nélkül ítélte el a „kisebbségi jogok csorbítását célzó adminisztratív vagy más lépéseket, amelyek a nemzetiségek eltűnéséhez is vezethetnek".13 A Magyarországot is súlyosan érintő kérdésre, a román intézkedések hatására megindult menekülthullámra egyedül az ausztrál küldött utalt beszédében. Az ülésről készült magyar külügyi elemzés pozitívan értékelte, hogy a román helyzetet már nem a kelet-nyugati konfliktus részeként kezelték az államok. Több nem kormányzati szervezet - a Munka Világszövetsége, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetsége, illetve a Jogászok Nemzetközi Bizottsága - is részletesen szólt ezen az ülésen a román emberi jogi visszaélésekről. Egy részük külön kitért a nemzetiségek hátrányos megkülönböztetésére, a kisebbségek nyelvhasználati, anyanyelvi oktatási lehetőségeinek szűkülésére, kulturális örökségük pusztítására. Az NGO-k a kormányküldöttségeknél általában nyíltabb hangnemet ütöttek meg, nagyobb súllyal kezelték és részletesebben ismertették a jogsértéseket.14 A vita leglényegesebb eleme az a Svédország által kezdeményezett javaslat volt, hogy az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága küldjön különmegbízottat Romániába, hogy a helyszínen tanulmányozza az emberi jogok helyzetét. A svéd küldöttség még 1989. február elején dolgozta ki a határozat első verzióját, majd ahhoz társszerzőként tíz állam csatlakozott - Ausztrália, Kanada, Ausztria, Belgium, Hollandia, Luxemburg, 2013. tél 101
