Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
Fejérdy Gergely párbeszéd is.23 Ezen kívül kiemelték, hogy Bonn részéről Franciaország gazdasági helyzete keltette a legnagyobb aggodalmat. Az NSZK kormányát Mitterrand költségigényes intézkedései nyugtalanították. A dokumentum a kölcsönösen megjelent félelmek mellett a közös álláspontokra is ráirányította a figyelmet. így többek között azt hangsúlyozta, hogy „az NSZK és Franciaország konzultációinak fő tárgya a lengyel eseményekre24 való nyugati reagálás és Nyugat-Európa megtartása az ezzel kapcsolatban támasztott amerikai szankciókkal- követelésekkel szemben." Az elemzés szerzői szerint Mitterrand és Schmidt szoros együttműködésében nem lehet kételkedni: „Franciaországnak és az NSZK-nak egybehangzó nézete van mindenekelőtt a NATO kettős határozatáról,25 a kelet-nyugati kapcsolatok további fejlődéséről, valamint a nyugat-európai-amerikai viszonyról." A magyar vélemény nem különbözött az NDK-ban készült elemzéstől, miszerint a francia elnök és a nyugatnémet kancellár között - néhány hagyományos nézeteltérést leszámítva - különösen is jó a kapcsolat. Ez az értékelés 1982 októbere után sem változott, amikor Helmut Schmidtet a kereszténydemokrata Helmut Kohl követte a bonni kormány élén. A magyar Belügyminisztérium külföldi hírszerzéssel foglalkozó csoportfőnökségén 1983 februárjában készült feljegyzés ezt jól illusztrálja. A dokumentum az NSZK szociáldemokrata pártjának (SPD) Mitterrand külpolitikájáról alkotott kritikáját mutatja be. A szöveg kiemeli, hogy a francia elnök Kohl kancellárral teljes egyetértésben cselekszik. A német szociáldemokraták legnagyobb megütközésére a francia testvérpárt, Mitterrand-nal az élen, a CDU külpolitikai irányvonalát támogatja. A dokumentum többek között ezt tartalmazza: „Az SPD-vezetés a francia elnök magatartásában olyan törekvést lát, hogy [az] az NSZK kárára szeretné megerősíteni Franciaország biztonságát azzal a céllal, hogy egy esetleges európai nukleáris konfliktus kizárólag az NSZK-t érintse."26 A magyar szervek, akik még 1981-ben úgy vélték, hogy a francia és a nyugatnémet szociáldemokraták viszonya különösen is szívélyes,27 kénytelenek voltak lépésről lépésre revideálni véleményüket. Az 1984. november 28-30-án Bonn egyik kerületében, Bad Godesbergben tartott (12.) német-francia konferencián elhangzottakról készült jelentés, amely a német szociáldemokraták felháborodásáról ad számot, legalábbis ezt támasztja alá.28 A dokumentum szerzői többek között rámutattak arra, hogy: a kollokviumfon] kínos feltűnést keltett Jacques Huntzingernek,29 a francia szocialista párt nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkárának felszólalása. Huntzinger a többi között azt fejtegette, hogy Párizsnak és Bonnak egységes keleti politikát kellene folytatnia azzal a távlati céllal, hogy előmozdítsák a kelet-európai országok felszabadítását. A kollokviumon részt vevő néhány francia diplomata elképedt e kijelentés hallatára, a jelen lévő SPD-képviselők pedig élesen bírálták ezt a felszabadítási politikát és hangsúlyozták, hogy ez semmi esetre sem lehet egy reális keleti politika célkitűzése.30 80 Külügyi Szemle
