Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Egeresi Zoltán Jegyzetek 1 A tanulmányban vizsgált balkáni országok csoportja alatt Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát, Montenegrót, Szerbiát, Macedóniát, Koszovói, Albániát, Bulgáriát és Romániát értjük. 2 A Koszovóban élő muszlimok száma 1,6 millió fő (kb. 90%), az Albániában élőké kb. 1,7 millió (a lakosság 60%-a), Bosznia-Hercegovinában a számuk megközelítőleg 2-2,2 millió (45-48%), Macedóniában 600-700 ezer (30%), Montenegróban kb. 100 ezer (20%), Bulgáriában becslések szerint 600 ezer-1 millió fő (8-14%), Szerbiában 200-250 ezer (3,5%), Romániában és Horvátországban 50-50 ezer fő (0,5-1,5%). 3 Török pártokat találni még Romániában, Macedóniában és Koszovóban, azonban ezen államokban a török lakosság létszáma és aránya meglehetősen alacsony (jellemzően pár tízezer fő). 4 Erről a folyamatról lásd részletesebben: Justin McCarthy: Death and Exile. The Ethnic Cleansing of Ottoman Muslims 1821-1922. Princeton: Darwin Press, 1999. 5 Vö.: Soner Cagaptay: „Reconfiguring the Turkish Nation in the 1930s". Nationalism and Ethnic Politics, Vol. 8. No. 2. (2002). 67-82. o. 6 A törökök áttelepítéséről komoly tárgyalások folytak a török és a jugoszláv kormányok között, 1938-ban sikerült is egy negyvenezer család áttelepítéséről szóló egyezményt aláírni, azonban a II. világháború elsöpörte ezt a tervet. 7 Dumán Önder: „Atatürk Döneminde Balkan Gögmenlerinin ískán (Jali§malari (1923-1938)". Ankara Üniversitesi Türk ínkiláp Tarihi Enstitüsü Atatürk Yolu Dergisi. No. 43. (2009). 474. o. 8 Halim C/avu§oglu: „»Yugoslavya-Makedonya« Topraklarmdan Türkiye'ye gögler ce nedenleri". Yesevi Üniversitesi Yayinlari, No. 41. (2007). 135-136. o. 9 A bulgáriai törökök történelmét illetően lásd: Ali Dayioglu: Toplama Kampindan Meclis'e. Istanbul: Ileti§im yayinlari, 2005.; Bilal N. §im§ir: Bulgaristan Türkleri. Ankara: Bilgi, 2009. 10 A balkáni bevándorlók választási szokásairól lásd: Ozlem Kader: „Balkan göcmenleri ve Türkiye'yedeki siyasi segimler". 21. Yüzyil Türkiye Enstitüsü, http://www.21yyte.org/tr/yazi6160- Balkan_Gocmenleri_ve_Turkiyedeki_Siyasi_Secimler.html . Letöltés ideje: 2013. január 28. 11 A legjelentősebb ilyen egyesület a Balkan Gögmenleri ve Mülteci Dernekleri Federasyonu (BGF, http://www.balgoc.org.tr/bgf.html ). 12 Ez a legnagyobb méreteket a bulgáriai választások során ölti, amikor buszok tucatjai érkeznek Törökországból. A török kettős állampolgárok választási részvétele visszatérő témájává vált a bolgár (szélső)jobboldalnak, illetve 2007-ben korlátozták az európai parlamenti, 2011-ben a helyhatósági választásokon való részvételüket. A szervezetek külpolitikai szerepéről lásd: Nurcan Ozgür-Baklacioglu: „Türkiye'nin Balkan Politikasinda Rumeli ve Balkan Gögmen Dernekleri: Beklentiler, Roller ve Sorunlar". In: Sivil toplum ve Di§ Politika (szerk. Semra Cerit Mazlum - Erhan Dogan). Istanbul: Baglam, 2006. 77-118. o. 13 A félszigeten a 19. század folyamán nemzeti mozgalmak, felkelések sora bontakozott ki az Oszmán Birodalom ellen, melyek nemzetközi támogatással sikerrel is jártak. így 1814-ben Szerbia, 1830-ban, 1859-ben Románia, 1876-ban Bulgária szabadult fel a szultán fennhatósága alól. Az oszmán uralom végét a két Balkán-háború hozta el (1912-13), melyeket némi határmódosítás követett Edirne közelében (az I. világháborús támogatásért cserébe Bulgáriának bizonyos területeket átengedett Isztambul) 1915-ben. A világháborút követő görög-török harcok során, illetve a Kelet-Thrákiát ideiglenesen Görögországnak juttató sévres-i béke alkalmával (1920) ugyan újabb határmódosítások történtek, azonban 1923-ban megszülettek a jelenlegi balkáni török határok. 14 Ennek ellenére a török kisebbségekért Törökország 1939-ben - kihasználva a (világ)háborúra készülő franciák alkukészségét - megszerezte Hatay tartományt, illetve a ciprusi törökök védelmében 1974-ben megtámadta Ciprust. 15 A korábban a birodalomhoz tartozó közel-keleti területek francia (Szíria) vagy brit (Irak) mandátumterületek lettek, miközben Oroszország helyébe lépett a Szovjetunió, amely elejét vette bárminemű kaukázusi vagy közép-ázsiai „kalandnak". 54 Külügyi Szemle
