Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - OROSZ KÜLPOLITIKA ÉS A POSZTSZOVJET ENERGETIKAI TÉR - Deák András György: Diverzifikáció és integráció a posztszovjet energetikában
Diverzifikáció és integráció a posztszovjet energetikában megoldások diverzitása nem kisebb, mint a szintén rendkívül vegyes, különböző kulturális-történeti háttérrel rendelkező közel-keleti országoké. Ennek megfelelően a posztszovjet régió mára három, egymástól földrajzilag és infrastrukturálisan elkülönülő alrégióra bomlott. Egyrészt a Kaukázus (Örményország nélkül) - lényegében Azerbajdzsán, szektorálisan erős nyugati-török orientációval, grúz tranzittal és Oroszországtól teljesen független iparággal. Másfelől Közép-Ázsia, kiemelten a két exportőr, Kazahsztán és Türkmenisztán, amelyek továbbra is fenntartanak bizonyos fokú, jelentőségében csökkenő iparági kapcsolatrendszert Oroszországgal, de egyre erőteljesebben Kína felé fordulnak. Végezetül Oroszország és a FÁK nyugati tagállamai, bizonyos mértékig beágyazva az orosz-nyugati szektorális és politikai kapcsolatrendszerbe. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az energetika ne lenne külpolitikai tényező. Az energetikai döntések a régióban egységesen komoly politikai beágyazottsággal bírnak, szinte mindig az aktuális politikai vezetés mondja ki bennük a végső szót. A politikai vezetők pedig politikai-stratégiai szempontokat is érvényesítenek, nem pusztán gazdasági-pénzügyi megfontolások vezérlik őket. Ugyanakkor a különállás azt jelenti, hogy éppen ezek a gazdasági-pénzügyi, szektorális megfontolások azok, amik nem erősítik a posztszovjet relációkat, hanem éppenséggel függetlenek tőlük vagy gyengítik azokat. így például Baku Karabah-politikájában biztosan nagy szerepet játszik Moszkva, s tekintettel is lehet rá bizonyos kényes energetikai döntéseknél. Azonban Ilham Alijev aligha tárgyal érdemben energetikai befektetésekről Moszkvával, és Oroszországnak alig-alig van hatása az azeri exportbevételek jelenlegi és jövőbeli szintjére. Oroszország exogén tényező az azeri energetika számára. Tekintettel a szektor jelentőségére, a három alrégió közti kapcsolatok szintjén az energia a posztszovjet centrifugális nyomaték egyik legfőbb forrása. Makrogazdasági háttér - külső exportoffenzíva és belső polarizáció Ettől függetlenül és részben ennek ellenére, a nemzetközi politikában a térséggel kapcsolatos egyik legfőbb tétel az energetikai jelentőségének az elmúlt húsz évben bekövetkezett növekedése. A két jelenség nem zárja ki egymást: attól, hogy a belső interdependenciák csökkentek, a régió egészének teljesítménye nem feltétlenül esett vissza. Az olaj jelentőségének a régió életében való növekedése két fontos makrogazdasági tényezőre vezethető vissza: 1) a posztszovjet térség termelői jelentősen növelték exportteljesítményüket; 2) az említett alrégiókban drámaian megnőtt az energiakereskedelem aránya a bruttó összterméken belül. A posztszovjet régió valójában nem termel érdemben több olajat ma, mint a nyolcvanas években. Az 1987-es, 12,6 millió hordó/napos szovjet csúcsot csak húsz évvel később, 2007-ben sikerült újra elérni.3 2012-ben a térség aggregált termelése 13,6 millió hordó/nap 2013. ősz 59