Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Törökország és a Balkán Bár a biztonságpolitika továbbra is az egyik fő jellemzője maradt a török-balkáni kapcsolatoknak, az AKP 2002-es hatalomra kerülése sokak szemében egy új fejezetet nyitott a török külpolitikában (is). Bár ez még kevésbé volt érezhető az első AKP- kormány alatt (2002-2007), amely elsősorban az európai uniós csatlakozásra koncentrált, 2007 után Ankara egyre határozottabban fordult az országot körülölelő régiók, így a Balkán-félsziget felé is. Ennek még nagyobb lendületet adott Ahmet Davutoglu külügyminiszteri kinevezése 2009-ben. Ahogy a bevezetőben is szó volt róla, Törökország aktívabb lett, azonban ez a status quo és a stabilitás megőrzésére épített külpolitikát nem írta át, hanem lényegében azt folytatta.34 Annál is inkább, mivel a külügyminiszter a török geostratégiát felvázoló, hatalmas népszerűségre szert tevő könyvében, a Stratégiai mélységben azt írja, hogy a Balkán-félszigeti török külpolitikának elsődleges célja a régió stabilitásának biztosítása: „Törökország rövid- és középtávú balkáni külpolitikájának két legfontosabb célja Bosznia és Albánia stabilitásának megerősítése és a régióban lévő etnikai kisebbségek számára védőernyőt biztosító nemzetközi jog alapjainak létrehozása."35 Mint láttuk, Törökország jelenleg is részt vesz különböző missziókban a Balkánon, ezek egy részéhez pedig az AKP-kormány csatlakozott. A napjainkban nagyobb nyilvánosságot kapó török intézmények, így például a TIKA már az 1990-es években létrejött, azonban volumene és a programok száma a többszörösére növekedett az elmúlt években. Az uniós csatlakozásokon fáradozó Ankara ráadásul a balkáni államok uniós integrációjának egyik legnagyobb támogatójává nőtte ki magát, de erősen lobbizott ezen államok NATO-csatlakozásának érdekében is. 2010 első felében Törökország adta az 1996-ban alapított Délkelet-európai Együttműködési Folyamat (SEECP) elnökségét. A szervezet nyújtotta lehetőséget kihasználva, nagy lendülettel igyekezett szorosabbra fűzni a balkáni államok közötti kapcsolatokat. A török parlament különösen lelkesen támogatta az intézmény keretében a parlamenti közgyűlés létrehozásának gondolatát.36 A mediálás terén szintén folytatták a korábbi „hagyományokat". Davutoglu a Közel-Kelettől a Balkánig több konfliktusban is megpróbált eredményt elérni, így például Libanonban és Palesztinában.37 A Balkánon a török külügy főleg a szinte permanens politikai válságban lévő Boszniában igyekezett közvetíteni. Az eltökéltséget mutatja, hogy amikor Ankara nem lehetett a bosnyák alkotmányról szóló butmiri tárgyalásokon mediátor, 2010 tavaszán saját maga indította el a „Bosznia barátai" nevű kezdeményezést38 az ENSZ-en belül, illetve az év elejétől megindultak a rendszeres tripartit találkozók a bosnyák, szerb és török külügyminiszter részvételével (ez később kiegészült egy horvát-bosnyák-török találkozóval is). Ezek hozzájárultak a szerb-török viszony javulásához, illetve a szerb parlamentnek a szrebrenicai mészárlást elítélő, 2010 közepén tett nyilatkozatához. 2013. tavasz 45
