Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - OROSZ KÜLPOLITIKA ÉS A POSZTSZOVJET ENERGETIKAI TÉR - Póti László: "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan": az orosz külpolitika koncepcionális keretei
Páti László hadviselés erősödése; a bevethetőség idejének lerövidülése; az operativitás növelése a „szigorúan vertikális irányítási rendszerről a globális, automatizált, network típusú irányítási rendszerre való átállás eredményeként". A fegyveres erők bevetésével kapcsolatban a doktrína külön bekezdésben rögzíti - ez hiányzott a 2000-es változatból - a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ) tagságából fakadó közös védelem elvét, azaz az Oroszországi Föderáció saját katonai erejének alkalmazását a szövetségeseit érő agresszió esetén. Az atomfegyver bevethetőségéről két helyen tesz említést a doktrína. Először általánosságban állapítja meg, hogy a nukleáris fegyver továbbra is az atom- vagy hagyományos fegyverrel vívandó konfliktus megelőzésének eszköze marad. A megállapítás végén hozzáteszi, hogy ha egy - akár hagyományos fegyver bevetésével zajló - konfliktus az atomfegyverrel bíró állam létezését fenyegeti, akkor az a nukleáris fegyver bevetéséhez vezethet. A 22. bekezdésben az atomfegyver bevethetőségét tárgyaló mondat eleje gyakorlatilag szóról szóra megegyezik a 2000-es verzióval: az „Oroszországi Föderáció fenntartja magának azt a jogot, hogy atomfegyvert vessen be válaszul az ellene és (vagy) szövetségesei elleni atomfegyver vagy más tömegpusztító fegyver alkalmazása esetén". A mondat a 2000-es változat pongyola megfogalmazása helyett így folytatódik: „és abban az esetben is, ha hagyományos fegyverrel követnek el agressziót az Orosz- országi Föderáció ellen, az mégis magának az államnak a létét fenyegeti". A vonatkozó bekezdés azzal is bővült a korábbi doktrínához képest, hogy kifejezetten leszögezi: a nukleáris fegyver bevetéséről az elnök dönt. Figyelemre méltó különbség még, hogy az új dokumentumból hiányzik az a szakasz, amely meghatározza, kik ellen nem vet be atomfegyvert Moszkva (a 2000-es doktrínában ide sorolták az atomsorompó-szerződés részes államait, valamint a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országokat). A 2010-es katonai doktrína nem tekinthető a 2000-es módosításának: már nem az „átmeneti időszak", hanem a belső átalakulást befejező és a nemzetközi kapcsolatokban teljes értékű szereplőként részt vevő állam dokumentumaként definiálja magát. A 2009 májusában elfogadott nemzeti biztonsági stratégiával összhangban áll, bár hiányzik belőle az ott szereplő „ésszerű elégségesség" elve és az atomfegyvermentes világ víziója. A 2000-es doktrínával összehasonlítva az a legszembetűnőbb, hogy az első helyen a NATO áll a katonai veszélyek között, míg az előző csak közvetve, általánosságban utalt rá. Ugyancsak új elem a rakétavédelem kérdése a fenyegetések sorában. Ugyanakkor az Egyesült Államok nem jelenik meg kifejezett ellenségként, csak áttételesen, a NATO-n keresztül. Az atomfegyver elsőkénti bevetésének doktrínája nem újdonság, azt már az 1993-as katonai doktrína is tartalmazta, a 2000-es változat pedig szinte szó szerint ugyanúgy fogalmazott, mint a most hatályba lépő dokumentum. Hiányzik viszont belőle a preventív (nukleáris) csapás opciója, de valószínűsíthető, hogy az a doktrína nem publikus részébe belekerült. 46 Külügyi Szemle
