Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Végh Zsuzsanna: Úton az Európai Unió felé - Moldova, a Keleti Partnerség éllovasa
Végh Zsuzsanna amely közérthetően elmagyarázza, hogy miért van szükség a hosszú és költséges reformokra, milyen közép- és hosszú távú előnyöket hoz Moldova számára az EU-val való társulás és a későbbiekben esetlegesen a csatlakozás. Márpedig előnyök kétségkívül származnak a folyamatból, még ha kezdetben ez komoly költségekkel is jár. Hogy néhányat említsünk: az európai sztenderdek átvétele költséges a gazdasági szereplők számára, azonban hozzájárul a gazdaság egészének modernizációjához, a hozzáadott érték növeléséhez és a nyugati piachoz jutáshoz. Mindehhez az EU támogatásokat is biztosít, többek között az Európai Beruházási Bankon keresztül. A létrejövő kereskedelmi megállapodás nem gátolja meg Moldovát abban, hogy további szabadkereskedelmi egyezményeket kössön az Unión kívül más partnerekkel is, így külkereskedelme fölött változatlanul megőrzi az irányítást. Ez utóbbi szempont nem feltétlen mondható el az Oroszország által kínált vámunióról és Eurázsiái Unióról. Jelenleg még nem egészen világos, hogy az Eurázsiái Unió pontosan milyen elvek mentén, milyen szervezetekkel, hogyan működne. A vámunióhoz való csatlakozással viszont Moldova tulajdonképpen átengedné a kereskedelempolitikája feletti irányítást Moszkvának, ugyanis mint a vámunió tagja, önállóan nem tárgyalhatna már gazdasági blokkokkal a velük kialakítandó partnerségről. Továbbá azt is jelentené, hogy Moldova elveszti az EU-val fennálló kiemelt, gyakorlatilag vámmentes kereskedelmet lehetővé tevő státuszát, és az újonnan életbe lépő vámtarifák számottevően megdrágítanák az európai partnerekkel való kereskedést, jelentős károkat okozva a moldáv gazdaságnak. Ennek fényében a vámunió melletti legfontosabb visszatérő érv az olcsó gáz, amire garancia viszont nincs. Jelenleg az a tájékoztatás, ami elmagyarázná, hogy mit takar pontosan a társulási megállapodás, és mivel járna a vámunióhoz való csatlakozás, hiányzik. A kormány eddig nem fektetett komoly hangsúlyt arra, hogy a társadalomban is meggyökeresítse az európai orientáció iránti elköteleződést. Amennyiben ez így is marad, semmilyen garancia nem lesz arra, hogy egy esetleges kormányváltás után Moldova az európai úton marad, hiszen jelentős társadalmi támogatottsága van az orosz orientációnak is. A közeljövőben ugyanakkor nem várható az orosz nyomás enyhülése sem, és Örményország szeptemberi irányváltása és Oroszország felé fordulása jól mutatja, hogy néhány hónappal Vilnius előtt még semmi sincs kőbe vésve. Ezért amennyiben az EU maga iránt akarja elkötelezni Moldovát, jobban kell segítenie, és fel kell gyorsítania a kapcsolatok mélyítését. Mindenképpen törekednie kell arra, hogy ellensúlyozza egyrészt az orosz nyomást, másrészt a társulási megállapodás végrehajtásának kezdeti költségeit. Ehhez járulhatnak hozzá a gazdaságfejlesztési támogatások, a vízumliberalizáció felgyorsítása, az energetikai együttműködés erősítése és a forrásdiverzifikáció minél hatékonyabb előmozdítása. Ami pedig mindenképp kerülendő, az a társulási megállapodás ratifikációjának elnyújtása. E tekintetben tehát elmondható, hogy bár Moldova - hibái ellenére - a Keleti Partnerség éllovasa lett, mostantól az EU-n is múlik, hogy folytatni tudja-e a vágtát. 32 Külügyi Szemle
