Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Egeresi Zoltán A balkáni török pártokkal nagyon jó kapcsolatot ápolnak, ami leglátványosabban a választási turizmus képében jelenik meg.12 Kontinuitás és fordulat a török külpolitikában A Balkán vonatkozásában a török külpolitika alapját a biztonsági dimenzió képezte az elmúlt kilencven év során. Az 1923-as lausanne-i béke több mint tizenkét éves, szinte folyamatos háborús időszakot zárt le, melynek végén az Oszmán Birodalom elveszítette területeinek döntő részét.13 Az Anatóliára és Kelet-Trákiára zsugorodó államterületen az 1923. október 29-én kikiáltott Török Köztársaságnak súlyos háborús pusztításokkal és több millió fős veszteséggel kellett szembenéznie. Miután majdnem minden szomszédjával háborúba keveredett, s nagy áldozatok árán sikerült kiharcolnia a jelenlegi országhatárokat, a török elit legfontosabb célja a status quo megőrzése lett, s maradt mind a mai napig, amit általában a „Béke itthon, béke a világban" (Yurtta bari§, dünyada bari§) atatürki szlogenjével szokás összefoglalni.14 Ráadásul, mint láttuk, a balkáni konfliktusok rendszerint nagy muszlim menekültáradatot jelentettek Törökország számára, melynek így érdeke volt a humanitárius katasztrófa megelőzése és kezelése. Kikiáltása után a Török Köztársaság a nagyhatalmak gyűrűjébe került,15 ráadásul a demilitarizált tengerszorosok miatt az európai területek védelme is nagy nehézségekbe ütközött, ami arra késztette a török vezetést, hogy rendezze a kapcsolatát a balkáni szomszédokkal. Ezt megkönnyítette, hogy a régió államai viszonylagos függetlenséget élveztek (míg a korszak végén erőteljesebbé vált az olasz és német befolyás), másrészt népességük, gazdasági erejük relatív egyensúlyban volt. Ilyen előzmények után, az olasz fenyegetés növekedésével látványos közeledés indult meg az 1930-as években a balkáni államok között, amelynek motorját Görögország és Törökország jelentette. Musztafa Kemál Atatürk a görög miniszterelnökkel, Elefthériosz Venizélosszal 1930-ban barátsági szerződést írt alá, amit több konferencia, s végül 1934-ben egy „entente cordiale" megkötése követett. Egy évvel később pedig a status quo elkötelezett hívei - Törökország, Jugoszlávia, Románia és Görögország - megkötötték a Balkán-paktumot Bulgária és Olaszország ellen.16 A kölcsönös bizalmatlanság viszont eleve korlátozta a paktum eredményességét, majd pedig a II. világháború idején az olasz és német támadás végképp felszámolta a szerződést. A második világháború után merőben új geopolitikai helyzet alakult ki a félszigeten: leereszkedett a vasfüggöny, amelynek Törökország a nyugati oldalára állt.17 Ahogy csökkent a balkáni országok külpolitikai mozgástere, úgy szorult vissza a félszigetről Törökország is. A legkomolyabb együttműködési próbálkozást az 1953-ban megkötött II. balkáni paktum jelentette, amelyet Jugoszlávia, Görögország és Törökország írt alá. A szerződés nyilvánvaló célja a kommunista Jugoszláviával együtt egy szovjetellenes 42 Külügyi Szemle
