Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Végh Zsuzsanna: Úton az Európai Unió felé - Moldova, a Keleti Partnerség éllovasa
Úton az Európai Unió felé - Moldova, a Keleti Partnerség éllovasa a befolyási övezetének, úgynevezett közel-külföldjének tekinti az országot, egyre erősödő nyomást gyakorol a kisinyovi kormányzatra - mind közvetlenül, kereskedelmi embargók formájában, mind közvetetten, a Dnyeszter-melléken keresztül. Ezek fényében joggal merül fel a kérdés: hol tart ma Moldova? Milyen fejlődésen ment keresztül a Szovjetunió széthullását követően és főként az elmúlt néhány évben? Ennek megfelelően jelen tanulmány célja, hogy a vilniusi csúcs előtt áttekintést adjon a térség iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség számára Moldova jelenlegi helyzetéről, illetve az ország külkapcsolatainak közelmúltbeli alakulásáról. Arra keressük a választ, hogy hogyan, milyen körülmények között vált Moldova a Keleti Partnerség éllovasává, milyen eredményeket fed ez pontosan, és vajon képes-e megőrizni kiemelt pozícióját az Európai Unió keleti szomszédai között. A kérdések megválaszolása érdekében a tanulmány először felvázolja az 1990-es és 2000-es évek külpolitikai prioritásainak változásait, illetve azok alapvető, a történelemben gyökerező okait. Mivel az igazán erős európai orientáció azonban nagyjából egybeesik magával a Keleti Partnerség kezdetével, a tanulmány is a 2009-et követő időszaknak szentel kiemelt figyelmet. Zárásként mérlegre tesszük Moldova keleti partnerségi csúcs előtti kilátásait. Váltakozó külpolitikai orientáció és identitáskeresés (1991-2009) A Szovjetunió szétesése után Moldova, csakúgy mint a térség számos országa, komoly társadalmi, politikai és gazdasági problémákkal és kihívásokkal szembesült, melyek természetesen egy sajátos moldáv köntösben jelentkeztek, és a mai napig hatással vannak az ország fejlődésére. Függetlenségének 1990-es kikiáltását követően a moldáv állam- és nemzetépítés egy erőteljes, a vitatott múltból táplálkozó identitáskereséssel párosult. Ez utóbbi a 19-20. század oroszosító, majd románosító, később pedig szovje- tesítő gyakorlatainak következménye, ami miatt a társadalom még ma is megosztott a tekintetben, hogy hova is tartozik: a Nyugathoz és annak intézményeihez kíván-e csatlakozni, vagy a Kelethez, ami a gyakorlatban egy Oroszország által irányított hatalmi centrumot jelent. így tehát az identitáskeresés közvetlen hatással volt és van az ország külpolitikai orientációjának alakulására. E kiindulópont megértéséhez érdemes nagyon röviden említést tenni a mai Moldova (mint területi egység) létrejöttének gyökereiről. Moldova mai határa az 1939-es Molo- tov-Ribbentrop-paktum következményeként alakult ki: a szovjet ellenőrzés alá került Besszarábiához hozzácsatolták a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság hat megyéjét. Az így létrejött Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság a Prut és a Dnyesz- ter közötti területek mellett a Dnyeszteren túlival is bővült, mely azonban már akkor „szovjetebb", iparosodottabb volt, mint a besszarábiai - főként moldáv - mezőgazdasági terület. Ez a megosztottság rányomta a bélyegét az ország fejlődésére, és hozzájárult a függetlenedéskor kialakult területi konfliktushoz is.3 2013. ősz 19
