Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Rácz András: A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája
Rácz András radarállomás, amely az orosz rakétavédelmi rendszer integráns része. A másik támaszpont pedig az orosz haditengerészetnek a Vilejka mellett működő, „Antej" fedőnevű, nagy hatótávolságú átjátszóállomása, amelynek az orosz tengeralattjárókkal való kapcsolattartásban van kulcsfontosságú szerepe. Mindkét támaszpont sorsáról egy korai, 1995-ben megkötött, 25 évre szóló orosz-belorusz megállapodás rendelkezik, melynek értelmében Oroszország térítésmentesen használhatja azokat, cserébe pedig a belorusz légvédelmi erők orosz területen, orosz lőtereken tarthatnak éles lőgyakorlatokat. Tervezik emellett egy új orosz katonai repülőtér megnyitását is Belaruszban, a litván határhoz közel eső Lida mellett.37 Az erről szóló hírek 2013 áprilisában láttak először napvilágot. Ha megvalósul a terv, akkor a Szovjetunió felbomlása óta ez lesz az első, külföldön újonnan létesített orosz katonai támaszpont. Van olyan szakértői értelmezés, amely szerint az orosz légierő Szuhoj 27-es vadászrepülőgépeinek és Szuhoj 24-es bombázóinak Belaruszba telepítésével Moszkva a fehérorosz fegyveres erők folyamatos gyengülését akarja ellensúlyozni.38 Súlyos problémát jelent ugyanis Belarusz egyre csökkenő saját védelmi potenciálja. Andrej Porotnyikov belorusz elemző tanulmánya szerint39 a szűkös védelmi költség- vetés már az alapvető karbantartási feladatok ellátására sem elég, ami különösen a légierőt érinti hátrányosan. A forráshiány kihat az új eszközök beszerzésére is: ilyeneket csak nagyon kis számban rendszeresítenek. Igen magas a fegyveres erőket elhagyók aránya is, ami a katonai oktatás színvonalának csökkenésével és a válság előtti szintet még mindig el nem ért bérekkel együtt előbb-utóbb egy kontraszelektált személyi állomány kialakulásához vezet: csak az megy majd katonának, aki a civil szférában nem talál munkát. Egyes alakulatok már most húsz százalékos létszámhiánnyal kénytelenek működni.40 A gyengülő saját védelmi képességek és a minél szorosabb katonai együttműködésre vonatkozó orosz nyomás erősödése láthatóan oda vezet, hogy Belarusz a saját katonai biztonságának garantálása érdekében még a jelenleginél is nagyobb mértékben Oroszországra fog támaszkodni. Ám látni kell, hogy ezt formailag mindezidáig önként tette, azaz a krasneri fogalmak szerint meghívásos alapon járult hozzá saját katonai szuverenitásának csökkentéséhez. Amint azt Anais Marin a már idézett tanulmányában kimutatja, a Lukasenko-rezsim tudatosan tünteti fel magát Moszkva nélkülözhetetlen katonai partnereként, „előretolt hídfőállásaként". Arra hivatkozva, hogy a rendszer katonai stabilitása a gazdasági stabilitás függvénye, újabb és újabb gazdasági és pénzügyi kedvezményeket kényszerít ki Moszkvából, egyre több gazdasági és politikai költséget testálva rá. Marin úgy véli, hogy a Lukasenko-rezsim a gazdasági kedvezményekért cserébe lényegében fokozatosan feladja az ország szuverenitását. Az is megfigyelhető ugyanakkor, hogy ennek a potyautas magatartásnak megvannak a maga határai. Amint felmerül a biztonság- és védelempolitika terén a vesztfáliai 10 Külügyi Szemle
