Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Olvasóinktól érkezett
Olvasóinktól érkezett Örülök, hogy Győri Szabó Róbertnek a magyar külpolitika történetéről írott szintézisét (A magyar külpolitika története 1848-tól napjainkig) a Külügyi Szemle 2012/4. számában Dunay Pál is elismerésre méltónak tartotta. A recenzió örvendetes módon jóval tár- gyilagosabb, mint szerzőjének szintén e periodikában a témáról korábban közölt írásai. Dunay most is elejt pár vitára ingerlő mondatot (lebecsüli 1848 külpolitikáját és a dualizmus korában a külpolitikához történő magyar hozzájárulást, Masaryknak tulajdonít egy közhelyet, lefasisztázza a náci Németországot, és szubjektív véleménynek tekinti, hogy Trianont valaki tragikusnak és igazságtalannak tekinti-e), egy súlyosan hamis állítása ellen azonban tiltakoznom kell. „Moszkvában megdöbbenéssel figyelték az Antall-kormány Oroszországgal kapcsolatos ideologikus, előítéleteket tükröző megjegyzéseit." Aligha fog ezt alátámasztó dokumentumokat találni az orosz levéltárak jövendő kutatója, annál inkább az ellenkezőjére vonatkozó bizonyítékokat. A Gorba- csov-Antall-viszony szívélyes, a Jelcin-Antall pedig kifejezetten meghitt és baráti volt, s az Andrej Kozirjev külügyminiszterhez fűződő kapcsolataimat sem igen tudnám más jelzőkkel illetni. Ezt Nanovfszky György akkori nagykövetünk írásban és szóban egyaránt alátámasztotta, az orosz relációban jó húsz éve kulcsszerepet vivő Keskeny Ernő könyve (A magyar-orosz kapcsolatok, 1992-2002. Budapest: Századvég, 2012.) pedig perdöntőén bizonyítja. Dunay anekdotikus ellenérvei közül az, hogy Antall Konstan- tinápolyhoz hasonlította Moszkvát, azt mutatja, hogy nem ismeri a „harmadik Róma" évszázados, de ma újra előtérbe került tanát. Az pedig teljesen alaptalan és nevetséges vád, hogy én miniszterként a Lenin-mauzóleummal szembeni idegenkedésem miatt húzódoztam volna a moszkvai látogatásoktól. Mindig gyászoltam a két világháborúban az orosz fronton elesett magyar katonákat (nemcsak amiért nagyapám is köztük van), de sosem mondtam olyasmit, hogy a Don-kanyarban elpusztult magyarok igazságos háborúban vettek volna részt. Mindezzel együtt az a fontos, hogy a magyar külpolitika történetét tekintve - Győri Szabó jóvoltából - van remény egy széles körben elfogadott értékelés kialakulására. Jeszenszky Géza* * A szerző történész, nagykövet. 190 Külügyi Szemle
