Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Marján Attila Az adózási előterjesztések nehézkes elfogadási procedúrája miatt a megerősített együttműködés (amikor a tagországok legalább egyharmada magára nézve kötelezőnek fogadja el a közös szabályokat) egyre gyakoribbá válhat ezen a területen, és az egységes vállalatiadó-alap bevezetése is így történhet meg a gazdasági föderalizmus irányába gyorsabban haladni kívánó országokban. Karel Lannoo, a CEPS (Center for European Policy Studies) vezetője 2013 májusában jelentette meg írását26 az EU-szintű társaságiadó-harmonizáció témájáról. A tanulmányban megállapítja, hogy a még ma is egyhangú szavazás alá tartozó társasági adózás területén alig létezik EU-szintű szabályozás. Kivétel néhány partikuláris területet szabályozó, kilencvenes évekbeli irányelv és a tíz éve elfogadott megtakarítási adódirektíva. Lannoo szerint az EU-nak a pénzügyi tranzakciós adóról szóló tervezet feletti kötélhúzás helyett inkább a társaságiadó-alap harmonizációjára kellene fókuszálnia. A pénzügyi tranzakciós adó - ha megvalósul - ugyanis nem fogja elérni a célját: nem tudja majd a bankokra hárítani a pénzügyi krízisek költségeit, viszont teljesen értelmetlenül éles szembenállást eredményez a tagországok között, és mindezt éppen a bankunió létrehozásának idején, ami különösen káros integrációpolitikai hatással járhat. Mindennek ellenére és dacára annak, hogy 2011-ben Németország az euró plusz paktumban az euró bevezetésének feltételéül szabta a társaságiadó-alap harmonizációjának elfogadását, nincs előrelépés a jogalkotás területén - jóllehet egyre több szakmai és politikai diskurzus szereplője a társasági adó harmonizációjának kérdése. A társaságiadó-alap EU-szintű harmonizációja az euró megmentése szempontjából elkerülhetetlen, valódi gazdasági unió irányába tett fontos lépés lenne; az EU egységes befektetési lokáció jellegét erősítené a világban; elérné, következtében a termelés és az adózás helye ugyanaz lenne; továbbá sokkal jobban kezelné a bankszektor átlátható adózásának kérdését és megkönnyítené a bankunió létrehozását. Végezetül szólni kell az európai adó kérdéséről. Nemcsak azért, mert ez a kérdés is napirenden van már a 2000-es évek eleje óta, de - főleg - azért is, mert egy gazdasági vagy fiskális föderáció létrehozásához elengedhetetlen egy közös adóbevételi forrás megléte. Az Európai Bizottság már több mint tíz éve javaslatot tett valamiféle európai adó bevezetésére, amely a közös EU-költségvetés bevételi forrása lenne. A terv azóta is gyakorta felmerül a Bizottság és az Európai Parlament részéről, de a tagállamok jelentős része hűvösen viszonyul hozzá. így történt ez a 2014-2020 közötti keretköltségvetésről szóló vitában is. A kirajzolódni látszó és - a szerző véleménye szerint - rendkívül rossz választás a pénzügyi tranzakciós adóból származó bevételek egy részének EU-célokra való felhasználása lesz. Ezt az adónemet egyes pénzügyi tranzakciók után, annak bizonyos (töredék) százalékában megadott összegben fizetik a pénzügyi szolgáltatók a tagállamok költségvetésébe. A tranzakciós adó motivációja a pénzügyi szektor politikai megregulázása és a pénzügyi szektor megmentésére áldozott hatalmas 150 Külügyi Szemle
