Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Az európai föderalizmus A dokumentumban felmerül az adósság-visszavásárlási alap (Redemption Fund) is. Ez a koncepció eredetileg a Német Gazdasági Szakértők Tanácsának 2011-ben nyilvánosságra hozott javaslata volt. Célja, hogy a finanszírozási költségek minimalizálása által az euróövezeti tagállamok államadósságát fenntartható szinten tartsa. A mechanizmus az alábbiak szerint működne. A tagállamok államadósságát két részre bontanák: a GDP 60%-a alatti tartozásukért saját maguk felelnének továbbra is, de az azt meghaladó adósságrészt az alapba vezetnék át. A tagállamoknak ezt az átvezetett adósságot egy meghatározott idő (pl. 25 év) alatt kellene törleszteniük. Az alap kötvényeket bocsátana ki, és az abból származó bevételt a tagállamok arra használnák fel, hogy azzal fedezzék a forgalomban lévő kötvényállomány visszavásárlását és az új forrásbevonást. A bizottsági javaslatban megjelent az eurójegyek (Eurobills) bevezetésnek lehetősége is. Ez egy-kétéves futamidejű eurójegyek közös kibocsátását jelentené, ami által megteremthető egy nagy, rövid lejáratú értékpapírpiac, amely az euróövezet tagállamai számára lehetővé tenné a rövid távú likviditás biztosítását. Az egységes gazdaságpolitikai keretrendszer területén a rövid távú programok közt a Bizottság javasolja a jelentősebb tagállami reformok előzetes koordinációjának bevezetését az európai szemeszter (lásd később részletesen) keretein belül. Az elképzelések között szerepel a konvergencia és versenyképesség eszköz (Convergence and Competitiveness Instrument, CCI) elindítása is. Ez magában foglalná a strukturális reformok végrehajtását célzó szerződéses viszonyoknak a hatos csomag (lásd később részletesen) részeként létrehozott makrogazdasági egyensúlytalansági eljáráson (Macroeconomic Imbalances Procedure, MIP) alapuló kialakítását. A tervezet szerint a túlzott egyensúlytalansági eljárás alatt lévő tagállamoknak az erről szóló szerződést kötelező lenne megkötniük, a többi tagállam önkéntesen vállalhatná. Az alapja egy, a Bizottságnak értékelésre benyújtott korrektiv intézkedési terv. A tagállam és a Bizottság megállapodna az intézkedések részleteiről, azok időzítéséről és végrehajtásáról. Ezt a szerződéses viszonyt a nemzeti parlamentnek is jóvá kell hagynia. A CCI másik eleme a szerződéses viszony pénzügyi támogatása. A pénzügyi eszköz célja az EMU működése szempontjából fontos szerkezeti reformok elősegítése. Ez az EU költségvetésének a része lenne, de nem képezné részét a többéves pénzügyi keretnek. Az eszköz létrehozható a másodlagos jogalkotás szintjén, nem igényel szerződésmódosítást. Forrása a tagállamok vállalása vagy a saját forrásokról szóló határozatban foglalt jogi kötelezettség lenne. Nagysága kezdetben korlátozott lenne, majd középtávon lehetne növelni. Középtávon a gazdaságpolitikai koordináció további erősítése az egyik legfontosabb cél. Ennek keretében a Bizottság szeretné a Szerződés módosításával lehetővé tenni, hogy az eurózóna szorosabb koordinációt alakíthasson ki az adópolitika és a munkaerő-piaci szabályozás területén. (Az adóharmonizációról később részletesen szólunk.) Továbbá javaslat készült arra vonatkozóan is, hogy az Általános gazdaságpolitikai iránymutatásoknak és a Foglalkoztatáspolitikai iránymutatásoknak egységes jogalapja lehessen. Ez a 2013. nyár 147
