Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Szigetvári Tamás: Törökország gazdasági átalakulása és külgazdasági expanziója
Törökország gazdasági átalakulása és külgazdasági expanziója 70 millió feletti piacnál komoly belső keresletemelkedést jelent. A népességnövekedés üteme csökken ugyan, de a lakosság létszáma 2050-re így is 95 millióra prognosztizálható.46 A gazdaságot diverzifikált termelési struktúra és növekvő exportvolumen jellemzi. A pozitív tendenciák mellett azonban szólnunk kell a növekedést veszélyeztető negatív folyamatokról, szerkezeti problémákról is, amelyek megkérdőjelezhetik a dinamikus fejlődés fenntarthatóságát. A legkomolyabb probléma az óriási külső finanszírozási igény: az egyre nagyobb deficitet mutató folyó fizetési mérleg kezelése létfontosságú Törökország számára. A 2002 utáni kedvező körülmények között (az EU-csatlakozási folyamatban történt előrelépések, majd a gyors gazdasági növekedés) viszonylag könnyű volt a finanszírozás. A külföldi tőke a privatizációk révén jórészt FDI formájában áramlott be, és számos új feldolgozóipari beruházás jött létre. 2006 után azonban az FDI aránya nagymértékben lecsökkent, helyét a portfólióbefektetések (kötvény- és részvényvásárlások) vették át. Törökország vonzza a „forró tőkét", pozitív nemzetközi hangulat esetén ömlik a tőke, bizonytalanabban viszont az ország az elsők között kerülhet bajba. A Török Nemzeti Bank 2010 óta „unortodox" módon igyekszik kezelni ezt a problémát.47 A kamatlábnak viszonylag széles „sávot" határoz meg. Ha sok tőke áramlik be (2010 eleje és 2011 nyara között), akkor a sáv aljára csökkenti a kamatlábat, amikor pedig lecsökken a beáramló tőke (mint 2011 őszén, az euróválság fokozódásakor), akkor a sáv felső szélére emeli a kamatlábat, ezzel stabilizálva a beáramló tőke mennyiségét és egyben a török líra árfolyamát. A központi bank politikája - egyértelmű előnyei, a „forró tőke" állományának mérséklése mellett - hátulütőkkel is jár. A bankok számára az ingadozó (és jelenleg magas, 10 százalék feletti) alapkamat megnehezíti a hitelezést, ami negatívan érinti a hazai gazdasági szereplőket. A vállalatok külső hitelállománya megnőtt, hiszen a 10 százalék körüli belső kamatláb miatt inkább külső forrásokat vonnak be, ami viszont növelheti az ország sebezhetőségét. További következmény, hogy a nemzeti bank az árfolyamra koncentrálva nem tud az inflációs célra összpontosítani. Részben ennek is a hatása, hogy az infláció ismét emelkedik, 2012-ben már 10 százalék fölé is kúszott.48 Az alapvető probléma az, hogy a török megtakarítási ráta alacsony, és az elmúlt évek fellendülése alatt ez nem is változott. A biztosabbá váló gazdasági környezetben a fogyasztás erőteljesen nőtt, míg a megtakarításra ösztönző erők gyengültek. Ebben Törökország eltér az ázsiai kistigrisektől, és inkább Brazíliára hasonlít. Kijelenthető, hogy ha valóban tartós és fenntartható növekedést szeretne elérni az ország, akkor a megtakarítási ráta magasabb szintjére lesz szükség. 2013. tavasz 33
