Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Kiss ]. László Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), a Szovjetunió által dominált gazdasági szervezet felbomlásából a legnagyobb hasznot ők húzhatják, amennyiben az ország a kezdeményező szerepet magára vállalja. Nem sokkal később fény derült arra, hogy az EK-átlagot meghaladó osztrák növekedési ráta a kelet-közép-európai régióval kialakult expanzív külkereskedelmi politika eredménye volt, amely a hidegháborút követően a gazdasági „miniglobalizálódás" jellegét öltötte.28 Ausztria a Közösség kapui előtt és a magyar-osztrák kapcsolatok 1988 nyarán az MSZMP Külügyi Osztályának az osztrák külpolitikával foglalkozó tájékoztató anyaga még abból indult ki, hogy az EGK-hoz történő osztrák csatlakozással az n+n csoport egysége véget ér. Az anyag hangsúlyozta, hogy az osztrák csatlakozás lehetősége az EGK tagállamaiból korántsem vált ki osztatlan lelkesedést. Egyúttal arra hívta fel „osztrák barátaink" figyelmét, hogy érdekeik védelmében más opciókat is, így például az EFTA-alternatíva fenntartását is mérlegeljék. A tájékoztató azt a kérdést is felvetette, hogy vajon mi történik a magyar-osztrák „különleges kapcsolatokkal", amennyiben Bécs csatlakozna az EGK-hoz. Erre javaslatként azt fogalmazta meg, hogy - a Bécs és Budapest közötti történelmi szálak alapján és a két német állam közötti kapcsolatokhoz hasonlóan - mind több és több „visszafordíthatatlan elemet" kellene a bilaterális kapcsolatokba beépíteni, és ily módon olyan sok kész tényt kell teremteni, amennyit csak lehetséges.29 Az osztrákok EK-s csatlakozási kilátásai szinte kezdettől fogva azt a magyar aggodalmat erősítették, hogy az integráció minden bővülése a harmadik országok kárára történik.30 Ezzel szemben az osztrák politikusok nem győzték hangsúlyozni, hogy a jószomszédi kapcsolatoknak nem szabad kárt szenvedniük az EK-hoz való közeledésük és lehetséges későbbi csatlakozásuk miatt. Alois Mock külügyminiszter és alkancellár az 1988. május 26-28-án Budapesten tett látogatása során kijelentette, hogy az esélyeket optimistán ítéli meg, de adott esetben Bécs kész arra, hogy lemondjon a csatlakozásról, amennyiben a Brüsszel Ausztria semlegességét és jószomszédi kapcsolatainak fontosságát nem fogadná el.31 Ugyanabban az évben Peter Jankowitsch, 1986-1987-ben Franz Vranitzky szocialista kancellár külügyminisztere, majd 1990 és 1992 között az európai ügyek államtitkára, a gmündeni konferencián részt vevő magyar partnerének úgy nyilatkozott, hogy Ausztria a tagságot csak abban az esetben fogadja el, ha a Magyarországhoz fűződő jószomszédi kapcsolatai azt követően sem szenvednek kárt. Az esetre vonatkozóan Jankowitsch a Német Szövetségi Köztársaság példáját említette, amelynek az NDK-val fennállt különleges kapcsolatait sikerült belnémet kereskedelem formájában elismertetnie és az EK kereteiben is folytatnia. Magyar részről azt hangsúlyozták, hogy nem 112 Külügyi Szemle
