Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Politika és percepció törik meg, hanem egy kicsit Ausztriát is eltávolítják a Nyugattól. A szovjet politikai elit tagjaként Anasztasz Mikojan már 1957-ben kifejezetten üdvözölte az osztrák Ostpolitikot, sőt az államszerződésről folyó tárgyalásokon a szovjet politikusok körében osztrák kollégáik bizonyos bizalmi viszonyra is szert tehettek. Nem véletlen, hogy az Ostpolitik és az Osthandel első számú címzettje a Szovjetunió, nem pedig Magyarország volt: ezzel elkerülték azt a benyomást, hogy Bécs szomszédságpolitikája a keleti tömb meggyengítésére irányul. Az osztrák Nachbarschaftspolitik összhangban volt a szovjet érdekekkel, és a semleges állam többé-kevésbé megbízható partnernek számított. Emellett Ausztria nem volt elég erős ahhoz, hogy a Kreml politikusaiban gyanút ébresszen, s azok a szomszédsági politikát a keleti tömbbel szembeni fenyegetésként érzékeljék. Ennek megfelelően ezen államok sem tekinthettek úgy Ausztriára, mint a szovjeturalommal szembeni veszélyforrásra. A kelet-európai országok Ausztriában egy kapitalista államot láttak, de egyben egy baráti partnert is, amely semleges státusának köszönhetően más nyugati államoknál progresszívebbnek tekinthető. Mindez nem jelentette ugyan az ideológiai tényezők teljes figyelmen kívül hagyását,8 de azt mindenképpen, hogy azok korántsem játszottak olyan nagy szerepet, mint a sztálini időkben.9 Mindebből következett, hogy Moszkva Ausztria Magyarországhoz fűződő „különleges kapcsolatait" a közép-európai békéhez és stabilitáshoz való hozzájárulásként értékelhette.10 Amikor Mihail Gorbacsov 1985- ben hatalomra jutott, a magyar-osztrák „különleges kapcsolatok" már kipróbált modellnek számítottak. Az 1975. évi megállapodás lezárása után a kétoldalú kapcsolatok intézményesedésében különösen nagy előrehaladás következett be, mivel a felek egy sor olyan kérdésben megegyezésre tudtak jutni, amelyek a két ország polgárait közvetlenül érintették. Elegendő példaként megemlíteni a vízumkényszer megszüntetését, a nyugdíjfizetések kölcsönösségét, az iskolai végzettségek kölcsönös jogi elismerését. A média - nem minden irónia nélkül - a „k.u.k. időszak visszatéréséről" értekezett annak a két politikusnak, Kreiskynek és Kádárnak a szerepével kapcsolatban, akik az uralkodó pragmatizmus képviselőinek számítottak. Aligha túlzás azt állítani, hogy a különleges magyar-osztrák kapcsolatok kialakulása, valamint az 1980-as években a Mitteleuropáról mint egy transznacionális kulturális térségről kibontakozott vita annak a határokat légiesítő folyamatnak a kezdete volt, amely a magyar-osztrák határ 1989. évi megnyitásával érte el csúcspontját. Diplomácia és percepció az átmenetben A közép- és kelet-európai átalakulás éveiben az osztrák külpolitika magyar percepciója részben a változásban lévő magyar külpolitika percepcióját tükrözte. Ily módon annak külső képe részben a magyar politika képe is volt. Az 1989. őszi 2013. nyár 105
