Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
Gecsényi Lajos a kulturális és sportkapcsolatokat is. Az osztrák politikusok azonban nem mulasztották el most sem óvatosan szóba hozni a határzár teljes felszámolását (Klaus már egyenesen a „zöld határról" beszélt), a turizmus fejlesztését (a magyar kiutazók számának növelését), a magyar határellenőrzés bürokratizmusát, lassúságát és több kisebb súlyú témát.142 Nem említették viszont az új határátkelő létesítését, a kishatárforgalmat, a határsértéseket, miként a magyar partnerek is hallgattak az állítólagos ausztriai magyar ellenséges szervezetekről.143 A sajtó, így az ellenzéki Arbeiter Zeitung is,144 a záró-sajtó- értekezlet és a közös közlemény alapján azonban mindenekelőtt a bizalom erősítését, az aknák teljes eltüntetésére vonatkozó Fock-ígéretet emelte ki tudósításaiban. Noha a találkozó ebben a formában valóban alig volt több, mint egy rutinmegbeszélés, mégis fontos szerepet játszott nem csupán a kialakult kapcsolatrendszer - valóban „kis lépésekkel" történő - megerősítésében és fenntartásában, hanem a légkör javításában is. Ennek jele volt Franz Jonas köztársasági elnök meghívása és látogatása időpontjának a következő évre történő kitűzése. Azaz a kapcsolatok építése eljutott a legmagasabb szintig. Addig, amíg nemcsak elérték, de messze túl is haladták az 1956- os forradalmat megelőző időszak elképzeléseit. Nagyon fontos volt, hogy a polgári kormány hivatali ideje alatt is folytatódott a két ország közötti falak elbontása, és erősödtek az egymáshoz fűződő szálak. A szovjetek által támogatott enyhülési folyamat láthatóan a brezsnyevi korszak kezdetén is engedélyezett bizonyos önálló mozgásteret, mellyel a kádári külpolitika - nem függetlenül belpolitikai lépéseitől - sikeresen élt. így alakultak ki azok az alapok, melyeken az 1970-es ausztriai választásokat követően az immár kancellári pozícióba került Bruno Kreisky és kormánya építkezhetett.145 Fia nem is feltétlenül modelljelleggel. Jegyzetek * A tanulmány az OTKA K 78003. számú projekttámogatásával készült. Adataiban és megállapításaiban a témában korábban megjelent írásaim kiegészített és bővített változata. 1 Vő. Gecsényi Lajos: „Kiútkeresés. Konfliktusok és konfliktus-megoldási próbálkozások Budapest és Bécs között 1957-ben". In: Pártok, politika, történelem. Tanulmányok Vida István egyetemi tanár 70. születésnapjára szerk. Réfi Attila - Sziklai István). Budapest: MTA - ELTE Pártok, Pártrendszerek, Parlamentarizmus Kutatócsoport, 2010.189-207. o. 2 Ennek kívánt legalább verbálisán megfelelni a kádári külpolitika, amikor a pártkongresszusokon, az Országgyűlésben kiemelten foglalkozott a magyar-osztrák viszonnyal, hangoztatta megegyezési szándékát, miközben soha nem mulasztotta el vádolni Ausztriát, és a normalizálás kudarcáért minden felelősséget Becsre hárítani. 3 Michael Gehler: Österreichs Außenpolitik der Zweiten Republik. Von der alliierten Besatzung bis zum Europa des 21. Jahrhunderts. Bd. 1. Wien: StudienVerlag, 2005. 291-292. o. 4 Julius Raab 3. kormánya 1959-1961, Alfons Gorbaché 1961-1964, Josef Klaus 1. kormánya 1964-1966 között irányította az országot. Az egyes kormányzati ciklusokon belül is voltak személycserék. 92 Külügyi Szemle
