Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
A szembenállástól a kiegyezésig őszén életbe léptetett belpolitikai szigorítások (pl. korlátozták a Nyugatra utazást) kihatottak a külpolitikára is, és - különösen a néppárti kormány megalakulását követően - blokkolták az osztrák kapcsolatépítést. Koller úgy látta, ez kapcsolatban áll a szovjet külpolitika Hruscsov utáni változásával, az önálló magyar külpolitika hiányával.113 Valójában a Klaus kancellár vezette néppárti kormány - és mindenekelőtt maga Josef Klaus - változatlanul meghatározó külpolitikai célnak tartotta a keleti kapcsolatok további rendezését, ennek érdekében személyesen is rendkívül erősen elkötelezte magát. Külpolitikája alapvetően nem különbözött a legélesebb kritikusa, egykori minisztere, majdani utóda, Bruno Kreisky által képviselttől, aki meghatározó szerepet játszott a párbeszéd kialakításában. így - idézi Lendvai Pál Ernst Harnisch történészt - „habár Klaus és Kreisky a politikusok két teljesen különböző típusát képviselte, történelmi szempontból nézve a Klaus-Kreisky-korszak mégis egységet jelentett, főleg a hatvanas évek közepétől a 70-es évek közepéig tartó első tíz évben, egy, az osztrák történelemben ritka reformkorszakot."114 Az osztrák külpolitika változatlansága, Kádárnak a két rendszer közötti gazdasági kapcsolatok remélt fejlesztése - ami egybevágott az „új gazdasági reform" megvalósításával - és ily módon a mégoly korlátozott saját vonal melletti kitartása115 végül is 1967 tavaszára aktivizálta a politikai vezetést a Bécs felé vezető úton. Ez korántsem volt olyan nehéz, hiszen a hibernálás ellenére, az 1964 őszén és 1965 tavaszán elkezdődött változás, ha csendesen is, de folytatódott. Érdekes helyi példája volt ennek a nyugatmagyarországi üdülőterület fejlesztéséről 1966 végén készült, 20 évre szóló távlati program. Ez célul tűzte ki az Ausztriából a Balatonhoz vezető közúti és vasúti összeköttetésnek és a Fertő körüli üdülési létesítményeknek a kiépítését, továbbá a tó alatti gyógy- és ásványvizek hasznosításának az osztrákokkal közös tervezését. A határozati javaslat magyar-osztrák táj- és természetvédelmi bizottság létrehozását indítványozta.116 Klaus kancellár az 1967. márciusi moszkvai útján a bilaterális kapcsolatokat illetően számos eredményt ért el, legfőbbképpen azonban sikerült - a közös piaci csatlakozás kérdésének kivételével - megnyugtatnia a szovjet vezetőket. A kezdeti szkepszis után a Kreml végül tudomásul vette a kancellár által képviselt politikai koncepció jelentős részét.117 Az osztrák küldöttség tárgyalásairól Fjodor Jegorovics Tyitov budapesti szovjet nagykövet részletesen tájékoztatta Apró Antal miniszterelnök-helyettest, különös tekintettel arra, hogy a szovjet külügy milyen fontosnak tartja Ausztria magatartását a közép-európai stabilitás fenntartásában, az európai biztonság megoldásában. Kifejtette azt is, hogy ehhez nélkülözhetetlen a szocialista országok támogatása, a párbeszéd folytatása.118 Ez volt a jel Budapest számára arra, hogy kedvezően fogadják a bécsi jelzést Klaus kancellár látogatásának aktualizálásáról, melynek értékét növelte, hogy Bécsben a tervezett bukaresti utazást cserélték fel a budapesti úttal. Mind Bécsben, mind Budapesten lázas előkészületek kezdődtek a mindkét fél számára fontos témák számba vételére. Az évek óta lezáratlan kérdések közé tartozott az 2013. nyár 87
