Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
A szembenállástól a kiegyezésig A döntés az enyhülési folyamat szerves részeként nagyon jelentős lélektani hatással bíró lépés volt, nemcsak a bilaterális viszony alakításában, hanem Magyarország nemzetközi helyének megerősítésében is, noha presztízsokokból szerény nyilvánosságot kapott. A munkák megindításának, amiről Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes szeptember végén tájékoztatta az osztrák nagykövetet, annál is inkább ideje volt már, mert a nyár elején a szétrohadó aknamezőkből az árvíz számos aknát sodort osztrák területre, amelyek még hosszú hónapokon át súlyos tragédiákat okoztak a kibányászott sóderban játszó gyermekek között.102 A jól sikerült magas szintű politikai találkozók sorát a magyar politika rövid időn belül kormányfői szintre kívánta emelni. E cél elérése érdekében az új miniszterelnök, Kállai Gyula 1965. július 14-én megújította Klaus kancellár meghívását, amit két hónappal később a kancellár el is fogadott.103 A rendezési folyamat töretlennek tűnt, a kisebb súrlódások - mint az Ausztriában működő magyar emigráns szervezetek, mindenekelőtt az egykori katonatiszti emigráció egyesülete, a Szent László Szövetség betiltásának követelése és ennek összekapcsolása a határzár kérdésével - kicsinyes okvetetlen- kedésként hatottak.104 A kapcsolatok továbbfejlesztésére lényegében minden lényeges feltétel adott - ezt állapította meg az egy évvel korábban hozott határozat végrehajtásának tapasztalatairól a Külügyminisztériumnak a Politikai Bizottság november 10-ei ülésére benyújtott jelentése. Az előterjesztés ugyan utalt az október végén Bécsben kialakult kormányválságra, de nem várt lényeges változást az osztrák külpolitikában. Az ősz folyamán Bécsbe látogatott Józef Cyrankiewicz lengyel és Gheorghe Maurer román miniszterelnök, Kreisky pedig Szófiában járt. A külügyminiszter az Egyesült Államokban, a Yale Egyetemen „Fejlődés a Duna térségben" címmel tartott előadásában megerősítette, hogy országa maximális stabilitást akar elérni a régióban, ami már századok óta nem volt tapasztalható. Reális célként jelölte meg az átfogó kooperációs lehetőségeket a kelet-európai államokkal; azt prognosztizálta, hogy a térségben lévő szocialista országok nagymértékben fognak hosszú lejáratú hiteleket igényelni, ami lehetőséget ad a gazdasági kapcsolatok bővítésére.105 A kapcsolatok stabilizálásának nehézségei Néhány hónappal később azonban Ausztriában olyan fordulat következett be, ami a magyar diplomáciában téves értékelések sorához vezetett az alpesi ország külpolitikáját illetően. Az 1966. márciusi választásokon a Néppárt ugyanis megszerezte a többséget, és így Josef Klaus április 4-én egypárti kormányt alakíthatott, melyben a külügyi tárcát Lujo Toncic-Sorinj képviselő kapta. A bécsi nagykövetséget vezető Su- rányi László ügyvivő ekkor arról tájékoztatta Budapestet, hogy az új kormány jelentős 2013. nyár 85
