Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - AUSZTRIA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ - Kőrösi István: Ausztria Európa-politikája és gazdasági pozíciója az Európai Unióban
Ausztria Európa-politikája és gazdasági pozíciója és foglalkoztatási hatással számoltak. A vártnál szerényebb aktívumoknak az az oka, hogy az integrációs hatások több területen - különösen az Ausztria számára oly fontos szolgáltató szektorban - nem tudtak kellően kibontakozni. Mivel a szolgáltatásokra vonatkozó irányelv igen későn, csak 2010-ben lépett életbe, ezek a hatások ebben az évtizedben bontakoznak majd ki. Az integráció előnyeként a szolgáltatások terén középtávon négyszázezer új munkahelyről szólnak az előrejelzések. A regionális fejlesztési impulzusok is kedvezőek. Burgenland felzárkózása dinamikus: GDP-je 1995-2010 között évi 3,8 százalékkal nőtt, ami az osztrák átlagnál 0,5 százalékkal magasabb. Kiemelkedő az egységes belső piac négy hatása Ausztriában: a verseny erősödése, a kutatás-fejlesztési tevékenység bővülése, a kereskedelem, illetve a működőtőke-áramlás növekedése. Ausztria kutatás-fejlesztési kiadásai 2012-ben a GDP 2,75 százalékát érték el, míg az EU-átlag alig 2 százalék volt. Ausztriában reális célkitűzés, hogy az Európa 2020 programban rögzített és a lisszaboni stratégiában is szereplő 3 százalékot elérjék. Az EU-tagság a működő tőke beáramlását nagyobb mértékben növelte, mint az osztrák FDI-exportot; a külföldi befektetők (elsősorban a németek) dinamikusan bővítették ausztriai beruházásaikat. Az integrációs részvétel termelékenységnövelő hatása jelentette a legnagyobb mértékű impulzust: 1995-2010 között évente 0,4 százalék növekedési többletet eredményezett. Az uniós tagság teljes növekedést serkentő hatása évi 0,6 százalék volt, ami igen tekintélyesként értékelhető. A jelzett másfél évtizedben évente tizennégyezer új munkahely jött létre. Az áruforgalmi mérleg passzív, hiány mutatkozik az EU-15-ökkel és Ázsiával szemben, míg az ország többletet ér el az új EU-10-ekkel, az USA-val, Afrikával és Ausztráliával folytatott kereskedelemben. A Gazdasági és Monetáris Unió 1999-es létrehozása, az euró bevezetése újabb növekedési ösztönzést jelentett. A mértékadó osztrák külpolitikai és gazdasági elemzések többsége szerint az EU eljutott az integrációs fejlődés jelenleg elérhető legmagasabb fokára. Betetőzése, a politikai unió, azonban a belátható jövőben nem lesz napirenden. A tervezett EU-alkotmányt 2005-ben Franciaországban és Hollandiában népszavazás utasította el, a helyette létrehozott lisszaboni szerződést is csak úgy lehetett elfogadtatni, hogy minden, egy jövőbeni föderatív államra vonatkozó utalást töröltek. Az osztrák Európa-politikai elemzések többsége szerint a föderatív és konföderatív javaslatok nem nyújtanak kielégítő megoldást, Európa jövője a „nemzetek Európájának" kiteljesítése, amelyben a szupranacionális, a kormányközi, a tagállami és a regionális döntési szintek egymásra épülnek és kiegészítik egymást. A különböző kérdéskörökben más-más az optimális döntéshozatalhoz szükséges szint. A GMU-ban részt vevő országok a monetáris politikát közösségi hatáskörbe utalták, azonban a fiskális politikák nemzeti hatáskörben maradtak. Ezt a dichotómiát Ausztria uniós összehasonlításban kiemelkedően jól tudta kezelni, sok más ország (főleg a mediterrán államok) viszont nem. Az osztrák államháztartás hagyományosan stabilitásorientált irányvonalat követ. A GMU-ban Ausztria - Luxemburggal és Finnországgal 2013. nyár 33
