Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KÖZELKÉP A BOLGÁR-MACEDÓN KAPCSOLATOKRÓL - Klein András: Egy új bolgár Macedónia-politika felé
Klein András Ljubcso Georgievszki macedón miniszterelnök) által 1999-ben aláírt közös nyilatkozatot. Az első követelést nevezhetjük egy általánosan megszokott és elfogadott követelménynek. Az infrastrukturális kapcsolatok kiépítése európai szempontból is elvárható, jogos követelésnek tartható.13 Azonban a bolgár-macedón viszonyban a kulcskérdés jelenleg az, hogy miként sikerül megvalósítani mindazt és jogi érvényt szerezni mindahhoz, ami az 1999-es nyilatkozatban megfogalmazódik. Ez a közös nyilatkozat többek között egyértelműen és kölcsönösen elismeri a területi épséget. Mai szempontból Bulgária számára fontos, hogy 1999-ben a két fél vállalta a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, a kölcsönös beruházások biztonságát, az oktatási és kulturális kapcsolatok fejlesztését és nem utolsósorban a határ menti infrastrukturális fejlesztések támogatását. Az akkori helyzetnek megfelelően Szkopje számára fontos volt az a pont, mely szerint a két ország nem engedélyezi semminemű olyan csoportosulás tevékenységét a saját területén, amely a másik területi integritására veszélyes (ebben az időszakban a macedón-albán konfliktus fegyveressé is vált). Mivel ma Bulgária számára az egyik legfontosabb sérelem a Macedón Köztársaságban tapasztalható „bolgárellenes uszítás", Szófia gyakran hivatkozik arra a pontra, amelyben a két állam vállalta, hogy mindent megtesz a másik ellen irányuló propaganda visszaszorítása érdekében. Az egyik leglényegesebb pontja a szövegnek az, amelyben a Macedón Köztársaság elismeri, hogy alkotmányának egyetlen pontja sem értelmezhető úgy, hogy joga lenne beavatkozni Bulgária belügyeibe vagy nem macedón állampolgárok érdekeit védeni. Ez a passzus egyértelmű utalás a Pirini-Macedónia, vagyis a földrajzi Macedónia Bulgáriához tartozó részének a lakosaira.14 Jelen pillanatban ez tűnik a legnehezebben elfogadható résznek Szkopje számára, figyelembe véve a Gruevszki-kormány nemzeti elkötelezettségét. Macedón vélemények szerint e pont elfogadására az akkori szorult helyzetük (albán konfliktusok) és az elszigetelődéstől való félelmük miatt kényszerültek. Ugyanakkor Bulgária várhatóan egy új jogi egyezmény esetén is ragaszkodni fog hasonló passzushoz. Erre utal Bojko Boriszov miniszterelnöknek a pár nappal az idő előtti lemondását megelőző, váratlan Szkopjei látogatása is, amikor egyértelművé vált: a két ország képes lenne mindenben megállapodni, ha ezt az egy pontot valahogyan politikailag megoldanák. Érdemes megvizsgálni még azt, ahogyan a két fél 1999-ben megoldotta a két példányban aláírt nyilatkozat kétnyelvűségét. Nevezetesen: az utolsó bekezdés leszögezi, hogy az egyezményt azokon a nyelveken írják alá, amelyeket a két ország alkotmánya hivatalossá nyilvánít. Vagyis a bolgárok csak azért fogadják el a macedón nyelvet, mert ez szerepel a Macedón Köztársaság alkotmányában, magát a macedón államiságot pedig elismerik. Ha másra nem, arra jó példa ez a bekezdés, hogy megfelelő politikai akarat esetén a két állam bonyolult viszonyrendszere ellenére tud olyan megoldásokat találni, amelyeket saját közvéleményével is el tud fogadtatni. 178 Külügyi Szemle
