Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szörényi Attila: Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez, 1949-1951
Szörényi Attila kínálták fel „agyszüleményüket" Budapestnek.116 A téma valóban a magyar kormány ölébe pottyant, hiszen a sajtó találgatásai nélkül valószínűleg továbbra sem merült volna fel Rákosiékban, így azonban joggal gondolhatták, hogy ha az újságok ilyen kitartóan írnak róla, akkor már érdemes megpróbálni hasznot húzni a helyzetből. Már a felvetés mikéntje is világosan mutatja, hogy a magyar vezetés sem gondolta teljesen komolyan, hogy Vogelerért valóban visszakaphatnák a koronát. Davis követnek az 1950. szeptember 11-én Béréinél tett látogatásáról írott feljegyzéséből tudjuk, hogy a máskor oly magabiztos államtitkár zavartan ööö-zve és a padlót nézve vetette fel a korona ügyét.117 A követ beszámolójából látható, hogy a magyar kormány képviselője tulajdonképpen ekkor sem mondta ki, hogy Vogelerért cserébe a koronát várnák, hanem csak közvetve, egy már megállapodás tárgyát képező pont (az elhurcolt javak visszaszolgáltatása Vogeler kiengedése esetén) mögé szúrta be, hogy ebbe Budapest „természetesen" a koronát is beleérti. Davis követet mindenesetre nagyon letörte az újabb magyar felvetés, úgy érezte, Bereiék „palira vették" [sic] őt.118 Davis arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok, bár tárgyalnak, valójában nem is akarnak megállapodni. Szerinte a Szent Korona ügyét csak azért hozták fel, mert tisztában vannak vele, hogy abban az USA nem fog engedni, ezért a koronára hivatkozva még mindig ki lehet bújni a megegyezés alól, még ha a többi feltétel teljesülne is.119 A feljebb már említett magyar pártiratok, illetve Moszkvába küldött táviratok bizonyítják, hogy a magyar kormánynak valóban szándékában állt megegyezni Washingtonnal (a koreai háború kezdeti időszakától eltekintve), tehát a követnek ez a feltevése nem volt helytálló. Hogy a magyar pártvezetésnek csakugyan nem volt eltökélt szándéka a Szent Koronához kötni Vogeler szabadon engedését, az abból is egyértelmű, hogy amikor az amerikaiak hivatalosan elutasították a felvetést, azt Budapest gyakorlatilag minden további nélkül tudomásul vette. 1950 szeptembere és 1951 áprilisa között semmilyen érdemi tárgyalás nem folyt a két fél között a Vogeler-ügyben. 1951 áprilisában azonban központjának utasítására Davis újra komoly formában vetette fel az ügyet, aminek eredményeképpen rövidesen elérkezett annak végső megoldása is. Az amerikai fél ekkor egyértelművé tette, hogy „nem hajlandó a korona visszaadásáról mint Vogeler kiengedésének feltételéről tárgyalni". Washington hivatalos indoklása szerint „ezt a tárgyat nem erőszakkal hurcolták el Magyarországról, hanem megőrzésre adták át az Egyesült Államok hatóságainak [...], ezért kívül esik a restitúció hatályán, és továbbra is különleges státuszú vagyontárgyként kezelendő".120 Amikor Béréi kormányának válaszát ismertette, közölte, hogy Budapest a koronával kapcsolatos amerikai érvelést „tarthatatlannak és jogilag megalapozatlannak" ítéli, és erről külön feljegyzést nyújtott át. Ez után azonban a külügyi államtitkár sietve hozzátette, hogy a Szent Korona kérdésétől függetlenül, a magyar kormány hajlandó a megegyezésre a többi pont alapján.121 A megállapodás hamarosan létre is jött - a koronáról pedig nem esett több szó a Vogeler-ügyre vonatkozó tárgyalásokon. 158 Külügyi Szemle
