Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KATONAPOLITIKA ÉS NONPROLIFERÁCIÓ - Mezey Mariann: Az Európai Unió és a proliferáció elleni küzdelem
Az Európai Unió és a proliferáció elleni küzdelem A katonai erő szerepe (counter-proliferation, forcible disarmament) Előfordul, hogy egy nonproliferációs megállapodás szigorú betartása csorbát szenved, ha egy állam úgy véli, hogy azzal a biztonsági érdekeit kockáztatja. (Például, ha erőkoncentrációval járó helyi háborút vív a CFE-szerződés [Conventional Armed Forces in Europe] alkalmazási övezetében. A CFE esetében a felek 1999-ben módosították a szerződést: megszüntették az ún. „szárnyszabályt".) De a fegyverzetkorlátozási megállapodások szerződésszegés esetére megszabott eljárása (pl. konzultáció, vitarendezés, rendkívüli konferencia, stb.) nem mindig nyújt hatékony segítséget. A sértett félnek magának kell eldöntenie, mit cselekszik. Az ellenőrzési rendszer további szigorítása a felszíni jelenséggel, nem pedig az azt kiváltó okkal foglalkozik. A legfontosabb a konfliktusok okának megszüntetése lenne: megelőzésük és kezelésük gyakorolhatja a legnagyobb hatást a fegyverzetkorlátozásra. Azonban, ha valamelyik fél kilép egy fegyverzetkorlátozási szerződésből, akkor a többi részes ország is elveszítheti abban az érdekeltségét, hiszen a kilépő (a szerződést a maga részéről megsértő, felfüggesztő) állam visszanyeri cselekvési szabadságát. A proliferációt csak export-import ellenőrzéssel és biztonsági rendszabályokkal mindössze gátolni lehet, de megakadályozni nem; ezért a megrögzött proliferátorokkal szembeni megoldásként felmerülhet egyes országoknak az erővel történő leszerelése, megelőző csapás, fegyveres erő alkalmazásának szükségessége a világbéke érdekében. A NATO Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete hiteles elrettentést célzó stratégiájában a nukleáris fegyver alkalmazása legitim, és nem tartalmazza az első csapásról való lemondást. A NATO ugyan nem írt alá egyetlen nonproliferációs egyezményt sem, ugyanakkor mint globális felelősséget vállaló szervezet, támogatja a nonproliferációt, és részt vesz a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik terjedése elleni nemzetközi erőfeszítésekben (pl. Irak, nem egységes álláspont, UNSCOM). A NATO-t érintő fenyegetések közül az ún. Proliferációs Védelmi Főcsoport (Senior Defence Group on Proliferation, DGP) többek közt a nonproliferáció prioritásait határozza meg, és növeli, fejleszti a szervezetnek a tömegpusztító fegyverek elleni védelmét. A NATO és tagállamai 1994 óta kiemelten gyűjtik és értékelik a releváns technológiák, alapanyagok, a legális és illegális kereskedelem adatait. A már ismert neutronbomba mellett a radiológiai fegyverek körében kezelik már az ún. „piszkos bomba" elleni védekezést és a kritikus infrastruktúra védelmét is. A védelmi képességek kezdeményezés (Defence Capabilities Initiative, DCI) a terror elleni háború esetén szükséges politikai és katonai ellenlépéseket tartalmazza. 2000-ben ezek koordinálására alakították meg a WMD Centert, jött létre többnemzetiségű NRBC (atom, radiológiai, biológiai, vegyvédelmi) zászlóalj, stb. 2013. tavasz 111
