Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Szigetvári Tamás: Az "arab tavasz" gazdasági vonatkozásai
Szigetvári Tamás alapvető szükségletek elérhetőségét jelentős szubvencionálással biztosították. Ha mindenképpen megszorítások váltak szükségessé, akkor ügyes alkukkal őrizték meg a társadalmi békét. A korábban működőképes modell 2011 elején azonban váratlanul bedőlt, ami mögött több tényezőt is felfedezhetünk.12 Az élelmiszer- és energiaár-emelkedés hatásait egyre kevésbé lehetett távol tartani. A „piacgazdasági átmenet" hatására a politika a tömegek helyett egyre inkább egy szűk elitet támogatott, új klientúrát épített ki, akiket a privatizáció révén jelentős gazdasági befolyáshoz juttatott, ami azonban fokozatosan csökkentette a legitimitását a tömegek szemében. A lázongások kezdetén az első reakció minden vezető részéről a korábban megszokott volt: a bérek, a szociális juttatások és az állami árszubvenciók növelése. Algéria, amely jelentős mozgósítható forrással rendelkezett, gyakorlatilag sikerrel elejét tudta venni a szociális elégedetlenségnek. Marokkó esetében nem annyira a gazdasági, mint inkább a politikai engedmények domináltak. Egyiptom és Tunézia ugyanakkor az elnyomás, a gazdasági eszközök és a politikai engedmények elegyét igyekezett alkalmazni - sikertelenül. A korábban bevált autoriter alku - miszerint az ember tele szájjal nem beszél - nem működött tovább. Részben mert a vezetés nem tudta biztosítani a tömegek számára a megfelelő megélhetést (munkát, tisztességes jövedelmet, vagy ezek hiányában a szükségleti cikkek alacsony árát). Másrészről, mert a fiatalabb (tájékozottabb) generációk számára az alku amúgy is elfogadhatatlan volt, nem volt összeegyeztethető a szabadságról, a méltóságról, a társadalmi igazságosságról alkotott elképzeléseikkel. Az arab tavasz gazdasági következményei Az arab tavasz hatásaként a forradalmi országokban (Tunézia, Egyiptom, Líbia, Szíria)13 alapvető politikai és gazdasági változások mentek végbe. Mivel ezek mélysége, intenzitása, rövid és középtávú hatásai is eltérőek, ezért azokat csak differenciáltan tudjuk vizsgálni. Az azonnali és közvetlen hatást a termelés és az üzleti élet leállása, a turisták és a külföldi befektetések elmaradása miatti közvetlen kiesés jelentette a forradalmi országokban. Tunéziában ez becslések szerint 1,6 milliárd eurót, tehát a GDP 4%-át tette ki. Egyiptomban a forradalom hatására 2011. január és február hónapban közel három hétig megállt az élet. Kairóban és néhány nagyvárosban a bankok zárva tartottak, ami a gazdaság hirtelen megtorpanását is maga után vonta. A forradalom közvetlen hatásaként 2011 első negyedévében 4,2%-kal esett vissza a GDP az előző év hasonló időszakához képest. Ez leginkább a turizmus 33%-os visszaeséséből adódott - csak februárban 80%-kal kevesebben érkeztek az országba. Szintén jelentős volt a visszaesés 92 Külügyi Szemle
