Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben
Németh Csaba bánásmódban részesüljenek."73 Itt jegyezném meg, hogy a diplomáciai kapcsolatok jogában is tiltott az állampolgárságon belüli megkülönböztetés.74 Erősen kérdéses, hogy Szlovákia az eljárásban tudta-e volna igazolni, hogy intézkedése összhangban volt a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, és például a bolgár vagy a lengyel államfő75 esetében is hasonlóan elutasító lett volna augusztus 21-én, mint a magyarral. A Simmenthal-,76 a von-Colson-77 és a Marleasing-ügyekben78 a Bíróság olyan alapvető elveket állapított meg, miszerint a tagállami bíróságoknak az uniós joggal ellentétes jogszabály esetén a tagállami jogszabályt félretéve, az uniós jogot kell alkalmaznia, továbbá hogy a tagállami jogot az uniós joggal összhangban kell értelmezni. Véleményem szerint ezen elvek érvényesek a tagállami jogrend részét képező nemzetközi jogi szabályokra is. Ezért a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az arányosság elve érvényesülését a tagállami államfők mozgása kapcsán is biztosítani kell. Ellentmondásos és következetlen az az uniós politika, mely a közép-kelet európai államokkal szemben a csatlakozást megelőzően megkövetelte a szomszédi kapcsolatok rendezését, és az emberi és kisebbségi jogot tiszteletben tartását (koppenhágai kritériumok), mindezt azonban az EU-n belül már nem követeli meg. Nem lehet szó nélkül hagyni azt a kettősséget, ami annak kapcsán figyelhető meg, ahogy az EU „Jörg Haider Ausztriáját" büntette, viszont egy olyan Szlovákiával szemben nem érzi szükségét fellépni, mely egy másik tagország állampolgárságát felvevő személyek esetében a szlovák állampolgárságot „elveszi",79 a más állampolgárságot felvevők esetén a jelentéstételi kötelezettség elmulasztását pénzbírsággal sújtja,80 a kisebbségi nyelv használatát korlátozza,81 és mely egy tagállami államfő belépését az ország területére alapos ok nélkül megakadályozza. A szlovák érvelésből nagyon hiányzik a döntés egyik legfontosabb része: annak az oknak a pontos megjelölése, amely miatt Sólyom László nem léphetett be Szlovákia területére, hogy egy szoboravatáson részt vegyen. Két ok lehetséges: Szlovákia vagy nem volt képes a magyar államfő biztonságát garantálni a szlovák nacionalistákkal szemben - ami rendkívül súlyos hiányosságokra utal egy EU- és NATO-tagállam részéről -, vagy a magyar államfőt tekintette a szlovák közrendre és/vagy közbiztonságra veszélyesnek. Ez utóbbi esetben viszont kérdéses, hogy miért. A határon túli magyarokra is fókuszáló államfői program Szlovákia szempontjából már önmagában nemzetbiztonsági kockázat? Sólyom László abban hibázhatott, hogy a szoboravatás kapcsán nem tett gesztust a szlovák fél felé, és nem szándékozott találkozni senkivel szlovák részről. Ez azonban nem eredményezhet olyan aránytalan intézkedést, mint amit Szlovákia 2009. augusztus 21-én elkövetett. A Bíróság ítélete és a szlovák érvelés az EU azon célkitűzésével megy szembe, miszerint az EU célja egy szabadságon, biztonságon és jogon alapuló térség kialakítása. A szabadságon - mely a belső határok megszüntetését és a személyek szabad mozgását jelenti az Unión belül a biztonságon - mely a rendőri-bűnügyi együttműködést, a 218 Külügyi Szemle
