Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben
Németh Csaba A bírósági döntéssel közvetetten érintett problémákról és a döntéssel szembeni érvekről Az EU értékközösség. Ez a gondolat már az Európai Közösségek létrehozásakor is fontos volt az alapító atyák számára, de a maastrichti szerződéssel (különösen az uniós polgárság, valamint a második és harmadik pillér létrehozásával) és az alkotmányszerződéssel kapcsolatos viták során, illetve a Bíróság által az EU alapelvei közé beemelt alapjogi rendszerrel (Emberi jogok európai egyezménye) és a lisszaboni szerződéssel szerződéses rangra emelt alapjogi chartával vált a folyamat kiteljesedése világossá és egyértelművé. Az EU értékközösségi minőségét támasztja alá az EUSZ 7. cikk (3) bekezdése, azaz a szankció alkalmazásának lehetősége az uniós értékeket megszegő tagállam ellen, illetve az EUSZ 49. cikke is, amely az uniós értékek tiszteletben tartását követeli meg az uniós csatlakozás előfeltételeként. Az EU értékközösségi jellegét támasztja alá továbbá az EUSZ 3. cikke, különösen annak (5) bekezdése, miszerint az EU értékeiért a maastrichti szerződés hatálybalépése óta nemzetközi színtéren is egyre erőteljesebben síkra száll. Az Európai Tanács 2001-es laekeni ülésén elhangzottak nagyon jól szemléltetik az EU jövőbeni szerepével kapcsolatos elképzeléseket: Európa, mint az emberi értékek, a Magna Charta, a Jogok Törvénye, a francia forradalom és a berlini fal lerombolásának kontinense; a szabadság, a szolidaritás kontinense, és mindenekelőtt a sokszínűségé, mely tiszteletet jelent mások nyelve, kultúrája és hagyományai iránt. Az egyetlen nyomvonal, melyet az Európai Unió követ, a demokráciáé és az emberi jogoké. Az Európai Unió csak azon országok felé nyitott, melyek olyan alapvető értékekre épülnek, mint a szabad választások, a kisebbségek tisztelete és a jog- államiság tiszteletben tartása.67 Erre tekintettel ellentmondásosnak tűnik, hogy az az EU, amely e célokat vallja, ne tartaná feladatának annak szabályozását és korlátozását, hogy az egyik tagországa államfőjének belépését egy másik tagállamának területére milyen okokból utasíthatja el az utóbbi. Az államfő az adott tagállam egységét fejezi ki, a legmagasabb állami méltóság. Ezért szükséges, hogy be nem engedése egy másik tagállam területére az EU-jog által is szabályozott, de legalábbis korlátozott legyen. Mit ér az uniós polgárság, illetve mennyire tekinthető az teljesnek, ha a tagállami államfőt egy másik tagállam kénye-kedve szerint kitilthatja a területéről? Rendkívül cinikus az az érvelés, hogy az EU-jogot a jelen ügyhöz hasonló cselekmények csak akkor érintik, ha ezek a tagállami diplomáciai kapcsolatok megszakadásával fenyegetnek, mert az már az EU céljait sérti. Rendkívül korlátozott és logikátlan is ez az értelmezés, mert a diplomáciai kapcsolatok megszakadása mindig valamilyen okból történik, ezért érthetetlen, hogy a Bíróság szerint csak az esemény bekövetkezte (a diplomáciai kapcsolatok megszakadása) sérti az 216 Külügyi Szemle
