Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben
Németh Csaba A másik része az, hogy 2012. október 16-án az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) úgy ítélte meg, hogy Szlovákia nem sértette meg az uniós jogot, amikor Sólyom Lászlót, az akkori magyar államfőt nem engedte be a szlovák állam területére. Bizonyos vélemények szerint3 a luxemburgi bíróság nem fogalmazott egyértelműen abban a tekintetben, hogy Szlovákia jogszerűtlenül járt el vagy sem. E véleményekkel szemben az én álláspontom az, hogy a Bíróság nagyon világosan megfogalmazta az ítéletében, hogy Szlovákia tekinthető pernyertesnek, Magyarországnak az eljárásban képviselt álláspontja helytelen. Ezt támasztja alá a Bíróság döntéséről az ítélethozatal napján kiadott bírósági közlemény is.4 A következőkben be kívánom mutatni a Sólyom-ügyben szlovák és magyar részről előadott érveket, valamint a főtanácsnok5 és a Bíróság álláspontját. A Bíróság döntésével sok helyen - sőt, elsőre teljes mértékben - egyet lehet érteni, azonban alaposabb áttanulmányozása után kiderül, a bírósági álláspont sokszor következetlen, konklúziója pedig az integráció célkitűzéseivel megy szembe. A Bíróság döntése jogi szempontból körülbelül akkora hiányérzetet okoz, mint a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenség egyoldalú kinyilvánítása után adott tanácsadó véleménye. Mindkét bírósági döntést nagy szakmai várakozás előzte meg, és mindkét döntésből látszik, hogy a bíróság egy-egy politikai szempontból nagyon kényes ügyben próbált a valódi kérdések elől menekülni, és az adott ügyet minél egyszerűbben lezárni. Az európai jogi alapokról Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ)6 3. cikkének (2) bekezdése szerint: „Az Unió egy belső határok nélküli, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget kínál polgárai számára, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul." A szabadságon alapuló térség kialakítására eredetileg nemzetközi egyezmény (1985. június 14-i schengeni szerződés) keretében, kormányközi együttműködés alapján került sor, nem az EU szupranacionális berkein belül. Azonban az amszterdami szerződéssel ez a helyzet is megváltozott, és mára már megállapítható, hogy a korábbi harmadik pillér is átalakult szupranacionális szabályozássá.7 Maga a schengeni együttműködés tehát a legjobb példa arra, hogy egy, a korábban a nemzetközi jog által szabályozott területet a tagállamok bevontak az EU-jogba, kiterjesztették rá az uniós jog hatályát, mert nem tartották elegendőnek ennek kormányközi alapon történő szabályozását. A schengeni együttműködés pedig a schengeni térségen belüli határellenőrzések megszüntetésére eredetileg is kifejezetten kiterjedt. Megállapíthatjuk, hogy a belső határ- ellenőrzés megszüntetése az EU egyik legnagyobb vívmánya,8 a szabadság térségének 206 Külügyi Szemle
