Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Törő Csaba: Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben: valóság és felfogás, jog és politika a magyar-azeri-örmény háromszögben
Törő Csaba mind a kezdeményező, mind az elfogadó szerződő felek számára ugyanazt kell jelenteniük és biztosítaniuk. Tehát valamely sokoldalú megállapodáshoz fenntartást fűző és az(oka) t elfogadó (vagyis nem kifogásoló) államok között az eredeti jogosultságokat vagy kötelezettségeket szűkítve alkalmazzák „minden irányban" azokra a rendelkezésekre, amelyekre a fenntartások vonatkoznak.17 Nemzetközileg jogsértő kegyelmi döntés Azerbajdzsánban Ezeket az általánosan érvényes szabályokat a magyar-azeri átszállítási ügyletre vonatkoztatva megállapítható, hogy az Azerbajdzsán által tett és Magyarország által is elfogadott fenntartások mindkét fél számára módosítják az egyezménynek az azeri fenntartásokkal érintett rendelkezéseit. Tehát az Azerbajdzsán által bejelentett elvárás, hogy az amnesztia vagy kegyelem más országokban történő alkalmazása azeri egyetértéshez kötött, nemcsak az Azerbajdzsánból átszállított elítéltekre, hanem az oda szállítot- takra vonatkozóan is módosította, vagyis korlátozta az egyezményben elismert szuverén kegyelmi jogosítványok gyakorolhatóságát. Az azeri fenntartás egyúttal minden azt elfogadó ország felé kötelezettséget teremtett Azerbajdzsán számára is: az átszállító országok egyetértését kell kérnie az onnan átadott elítéltekre vonatkozó kegyelem megadása előtt. Az egyezményhez történt csatlakozáskor, a mások kegyelmi jogkörének gyakorlásához fűzött beleegyezésének feltételül szabásával a nemzeti hatáskörben gyakorolható kegyelem egyoldalú elhatározását kizáró helyzetet teremtett Azerbajdzsán saját magának is. Amikor fenntartotta a maga számára a jogot, hogy eldönthesse az általa átszállított elítélteknek a máshol adható kegyelem elfogadását vagy elutasítását, a viszonosság szabálya alapján önmagát is korlátozta. Kegyelmet csak úgy adhatott volna a Magyarországról átszállított elítéltnek, ha - a saját fenntartásával létrehozott nemzetközi kötelezettségének megfelelően - előtte megszerzi a magyar fél egyetértését. Ez a kötelezettség érvényes és fennálló nemzetközi jogi korlátot állított Azerbajdzsán elé az elítélt büntetésének elengedésével szemben, amely nem kívánt külön megerősítést. Következésképpen, összhangban a nemzetközi szerződések szabályaival, nem volt szükség más vagy külön garanciális nyilatkozatra a büntetés Azerbajdzsánban történő tényleges végrehajtásának biztosításához. Az azeri államfő által adott egyéni kegyelem nemzetközi jogot sértett, mivel az átadó állam hozzájárulása nélkül, vagyis a saját fenntartásából viszonosan következő kötelezettségével ellentétben cselekedett. Az azeri fél meg sem próbált konzultálni, hogy megszerezze Magyarország beleegyezését. Az egész eljárás során egyedül a büntetés folytatását alátámasztó, kötelező nyilatkozat jelezte az azeri félnek az átszállítás utáni helyzetre vonatkozó szándékát. Az elnöki kegyelmi döntést a magyar fél egyetértésének megszerzésére tett bármilyen kísérlet nélkül, teljes mértékben egyoldalúan fogadta el Azerbajdzsán. 190 Külügyi Szemle
