Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Hettyey András: Az Európai Unió bizalmi válsága, különös tekintettel a bővítéspolitikára
Az Európai Unió bizalmi válsága megfogalmazása szerint „az Európai Unió befogadási képessége azt jelenti, hogy az EU működőképes intézményekkel és politikákkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy a bővítés hozzájáruljon az európai integráció mélyítéséhez".48 A befogadási képesség fogalmát konkrétabban körülírva, német szakértők már 2006- ban megfogalmazták, hogy mitől félnek azok, akik szerint a további bővítés az EU számára túl nagy tehertétel lenne: „Egyrészt attól tartanak, hogy a további bővítések kiélesítenék az európai politika már meglévő ellentéteit, sőt blokádok képződhetnek. Másrészt egyes tagállamok már a 2004-es bővítés kapcsán is úgy érezték, hogy csökkent a befolyásuk, és attól félnek, hogy pozíciójuk tovább gyengül az újabb tagállamok felvétele esetén. Továbbá egy bővítésellenesség [a lakosság körében] általános integrá- cióellenességbe csaphat át."49 A bővítéspolitikának tehát a szkeptikusok szerint nem szabad olyan automatizmussá válnia, amely egy alkalmas jelölt kérelme esetén mozgásba lendülve már le nem állítható - hanem igenis politikai kontrollra is szükség van, és figyelembe kell venni az Unió befogadási képességét is. Az Európai Unió további bővítése az utóbbi két évben még távolibb céllá vált. A hivatalos dokumentumokban ez ugyan nem tükröződik, de egyértelmű, hogy a gazdasági válság,és a felmerülő hatalmas problémák jelenleg nagyban lekötik az Unió figyelmét és erőforrásait. A június 17-i görög választások után néhány héttel az a tét, hogy a történelemben először elhagyja-e egy tagország az eurózónát vagy akár az Európai Uniót. Természetes, hogy ezekben a hetekben nem a (választóknak egyébként is nehezen eladható) további bővítés van Brüsszel fókuszában. Ezzel el is érkeztünk a közvélemény szerepéhez, amely az előbb felsorolt bővítéspolitikai problémákat egy továbbival gazdagítja. A bővítéspolitika megítélése a felmérések tükrében Ha a bővítéspolitika megítéléséről beszélünk, fontos látni, hogy az EU polgárai már a 2004-es bővítést megelőzően is meglehetősen szkeptikusak voltak. Az Eurobarometer 2002. októberi felmérése szerint például csupán a megkérdezettek 43%-a támogatta a további bővítést, míg 35% ellenezte azt.50 Ez az arány két évvel később, 2003 decemberében némileg javult: akkor 47% pártolta a küszöbön álló bővítést, és 36% utasította el.51 A felméréseket tanulmányozva arra a következtetésre lehet jutni, hogy a megkérdezettek elsősorban attól tartottak, hogy a szegény kelet-európai tagállamok csatlakozásával kevesebb pénz fog a saját országaikra jutni. Elsősorban tehát nem identitáspolitikai, hanem gazdasági megfontolások húzódtak a háttérben. A 2004-es bővítést követően már az új tagállamok bővítéspárti állampolgárai is szóhoz jutottak az Eurobarometer felméréseiben, ezért nem meglepő, hogy 2004-et követően hirtelen megugrott a további bővítéseket pártolók aránya. A csúcspontot 2004 decembere jelenti, amikor a megkérdezettek 53%-a volt mellette.52 Ez egyszersmind azt is jelentette, hogy az előző felméréshez képest 16%-kal (!) nőtt a bővítést támogatók 2012. tél 177
