Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Hettyey András: Az Európai Unió bizalmi válsága, különös tekintettel a bővítéspolitikára
Az Európai Unió bizalmi válsága, különös tekintettel a bővítéspolitikára Hettyey András1 Az (európai) demokrácia válsága M ára közhely lett az a kijelentés, az Európai Unió válságban van. A sajtóban egymást követik az eurózóna, sőt az Európai Unió felbomlásáról és annak lehetséges következményeiről szóló cikkek, és a hírek szerint több tagország fővárosában és számos multinacionális cégnél is készültek forgatókönyvek arra az esetre, ha ez tényleg bekövetkezik.2 Azt az általánossá vált megállapítást, hogy az EU válságban van, érdemes ugyanakkor tovább pontosítani ahhoz, hogy a válság(ok) megértéséhez közelebb kerüljünk. A problémák egyik nagy halmazát gazdasági eredetűek alkotják, amelyek egymással kölcsönhatásban állnak: a görög, portugál, ír, spanyol és olasz adósságválság összefügg a bankszektor majdnem mindenhol tapasztalható problémáival. E gondokat súlyosbítják a számos országban tapasztalható magas munkanélküliségi mutatók, a gyenge GDP-növekedés, a magas államháztartási hiányok, a termelékenység és a versenyképesség túl lassú növekedése. Az Európai Unió gazdasági válsága több kisebb, egymással összefüggésben álló és egymást erősítő problémacsomagból áll tehát össze. Ezzel párhuzamosan egyre több jel mutat arra, hogy az Unió tagállamai politikai válságban is vannak. Részben a régóta megfigyelhető strukturális gondok, részben pedig a mostani gazdasági válság által felszínre került problémák miatt számos elemző az európai demokrácia kríziséről (Krise der Demokratie, crisis of democracy) beszél. A demokrácia jelenlegi válsága sokakat meglepetésként ért, hiszen az 1989-90-es kelet-európai rendszerváltásokat és a Szovjetunió összeomlását követően még oly nagy volt a lelkesedés, hogy sokan a demokrácia feltartóztathatatlan diadalmenetét vizionálták. (Jól tükrözi ezt például az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet [EBEÉ] által 1990 novemberében elfogadott „Párizsi charta az új Európáért", amely szerint „a demokrácia, béke és egység új korszaka nyílt Európában".3) Az elmúlt húsz év eseményei azonban megmutatták, hogy ez koránt sincs így. Egyrészt a demokrácia diadalmenete a világ számos térségében nem következett be olyan mértékben és ütemben, mint az optimisták azt várták. A Freedom House szerint 166 Külügyi Szemle
