Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Pap Norbert: A magyar Balkán-politika kihívásai
Pap Norbert nem csak a felszínes hasonlóság köt össze. A trianoni döntés a létrejött önálló magyar államot szűk keretek közé, sokáig ellenséges államok gyűrűjébe szorította. A második világháború után a szovjet blokkba kényszerült, ami a keleti kapcsolatoknak az addig elképzelhetetlen mértékű felértékelését jelentette. A 2004-es EU-csatlakozás a rendszer- változással megindult folyamatok révén ezt a korszakot lezárta, és sok tekintetben Magyarország külkapcsolati mozgástere az 1920 előttihez hasonlóan alakult. A politikai gondolkodás fő iránya 1989-90-ben a Nyugat lett, mintegy ellencsapásaként a megelőző keleti orientációnak, és ez egyet jelentett az euroatlanti integrációs rendszerbe való bekapcsolódásunkkal. Az általánosan vett nyugati orientáción kívül azonban a politikai elitek egyik csoportja sem dolgozott ki különösebb stratégiát a külpolitika, a külgazdaság, és a tágabb értelemben vett külkapcsolatok alakítására. A közép-európai viszonyrendszert a visegrádi együttműködés létrehozása többé-kevésbé újraszervezte. A V4 keretében zajló kooperáció hatékonysága azonban messze elmaradt a várakozásoktól. Ugyanakkor a déli kapcsolatrendszerrel, melynek történelme és jelene beszédes bizonyíték annak jelentőségére, érdemben nem tudott mit kezdeni. Kapcsolatok ugyan léteztek, de hiányzott mögülük a vízió és a stratégia. A hivatalos kapcsolatokat a hagyományok és az ad hoc célok egyaránt alakították. A magyar külpolitikai struktúra - a történelmi léptékben vett korábbitól eltérően - általában az államszocialista időszakban megszokott, követő taktikát gyakorolta. Ezáltal a hatásokat elszenvedjük, illetve igyekszünk azokat elkerülni, nem pedig résztvevő módon alakítjuk az eseményeket. A magyar történelem első századaiban királyaink külpolitikájának volt víziója a Balkánnal és (részben ahhoz kapcsolódóan) az itáliai területekkel összefüggő célokra vonatkozóan. Azon túl azonban ismeretlen világ húzódott. A Habsburgoknak, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia elitjének volt elképzelése a mediterrán világról, és voltak azzal kapcsolatos politikai céljaik is, a magyarságnak viszont soha. Nem érkezett ugyanis olyan kihívás a térségből, melyre válaszolnia kellett volna. 2004-ben új helyzet alakult ki, mivel csatlakoztunk ahhoz az Európai Unióhoz, s annak legfontosabb kapcsolati területe a Földközi-tenger körül húzódik, melynek nagy keleti félszigete a Balkán. Az EU-ban egyetlen állam sem teheti meg (anyagi és erkölcsi) veszteségek nélkül, hogy ne legyen politikája a mediterrán térséggel kapcsolatban. Az elmúlt években a kihívásokat és a lehetőségeket illetően a térség (azon belül Dél-Euró- pa, de a medence déli és keleti partja is) felértékelődött.14 Kérdés, hogy mennyire érti ezt a magyar gazdasági és politikai elit. Úgy tűnik, igen kevéssé, bár ez alapvető stratégiai érdeke lenne. 160 Külügyi Szemle
