Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Pap Norbert: A magyar Balkán-politika kihívásai
A magyar Balkán-politika kihívásai Napjainkban Magyarországnak a térségben a dezintegrációval és az integrációval szimultán módon kell számolnia. Országunk egy nagyobb politikai közösség tagjaként arra törekszik, hogy a „Balkánból" „Európa" legyen. Jugoszlávia dezintegrálódása még nem biztos, hogy befejeződött; a nemzeti integrációs törekvések a meghatározóak, de velük egy időben a szupranacionális integrálódási folyamatok (NATO és EU) is jelen vannak és erősödnek. Magyarország fontos stratégiai pozícióban van ma is. Horvátország európai uniós csatlakozásában döntő szerepet játszottak a magyar EU-elnök- ségi periódus erőfeszítései. Szerbia számára létfontosságú a magyarokkal fenntartott jó viszony, amint azt a restitúciós törvény ügye megmutatta. Gazdasági partnerként a kisebb balkáni államok számára is fontos szerepet játszunk Ma, ha a térség vonatkozásában nem is hazánk az egyetlen „zsilip és kapu", de továbbra is egyike vagyunk azoknak. Napjaink magyar Balkán-politikája A rendszerváltozás időszakától kezdődően a magyar közvélemény a Balkánt olyan régiónak tekintette, amely időnként fenyegetést jelent az országra és annak lakóira. A bonyolult térségi folyamatokat ugyanakkor kevéssé érti, és gyakorlatilag nem mutat érdeklődést iránta. Közvéleményünk általában sem nagyon érdeklődik a külpolitika iránt, legfeljebb egyes kivételes események számíthatnak a figyelmére, a Balkán pedig még ehhez képest is periferikus jelentőségű a prioritásrendszerében. A magyar üzleti szféra érdeklődése megnőtt, néhány nagyvállalat erős pozíciókat épített ki a térségben. Ennek azonban nagyon kicsi a társadalmi és nemzetgazdasági hatása. A kis- és a közepes vállalkozások inkább csak a közvetlen határ menti, részben magyarlakta térségben aktívak, és nem használják ki a felmerülő piaci lehetőségeket. A civil szféra aktivitása még ennél is gyengébb. A pályázati rendszer motiválta együttműködések száma kicsi, és azok általában alacsony hatékonyságúak. A magyar felsőoktatásban és az akadémiai szférában a Balkán kutatása műhelyek és források hiányával küszködik, illetve nem megfelelő a struktúrája, ezért elsősorban a történeti jellegű stúdiumok dominálnak. Egészében jellemző, hogy felismertük: jelentős problémák indukálódnak a Balkánról, és lehetőségek is kínálkoznak, amelyekre reagálni kellene - de az elmúlt 20 évben a felismeréseket csak erőtlen próbálkozások követték. A Balkán ma szűk politikai, gazdasági, államigazgatási elitek ügye, de általában nekik sem valódi prioritás. Leginkább a nemzetbiztonsággal, honvédelemmel foglalkozó szakmai szervezetek számára élvez elsőbbséget. A rendszerváltozás után az egyes magyar kormányok kénytelenek voltak a balkáni kérdésekkel is foglalkozni. Ez általában a biztonsági kihívások kezelését jelentette, a kényszer motiválta őket. Előremutató, koherens stratégia azonban máig sem született. 2022. tél 151
