Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS - Pritz Pál: 20. századi szomszédaink - némi történeti visszapillantással
Pritz Pál mentette meg, ám a Szovjetunió csak a kommunista propaganda szólamaiban volt a magyar nép nagy barátja. Magyarországgal szembeni alapállását külügyi dokumentumaik tükrözik hitelesen. Amikor 1943 márciusában a Kállay-kormány politikáját - amely minden délkelet-európai csatlósnál nagyobb mértékben őrizte az ország függetlenségét - London hajlandó lett volna valamelyest honorálni, Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos így formu- lázta meg álláspontjukat: „A szovjet kormány úgy véli, azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért és erőszakos cselekményekért, fosztogatásokért és gyalázatosságokért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelősséget nem csak a magyar kormánynak kell viselnie, hanem nagyobb vagy kisebb mértékben a magyar népnek is."9 Ivan Majszkij külügyi népbiztoshelyettes 1944 januárjában pedig így fogalmazott: A Szovjetunió nem érdekelt erős Magyarország létrehozásában... a Szovjetunió politikájának Magyarországgal kapcsolatban arra kell korlátozódnia, hogy megőrizze a magyar államot, de lehetőleg szűkítse területét a néprajzi elvet szigorúan követve. Azonban az esetekben, ha az adott elv alkalmazásában valamilyen kétség merül fel, a kérdést Magyarország ellenére kell megoldani. Az Erdéllyel kapcsolatos ... döntést felül kell vizsgálni a nemzetiségi elvnek megfelelően, de bizonyos előnnyel Románia javára... Magyarországot, legalábbis a háborút követő években, nemzetközi elszigeteltségben kell tartani.10 X1948—1949-től a kommunista rendszer nem csupán Trianont burkolta homályba. Arra is súlyt helyezett, hogy a második Trianonról azt bizonygassa, az valójában nem is Trianon. Szólamaik szerint a szocialista (pontosabban: az annak mondott) rendszerek hasonlósága garancia a korábbi nemzetiségi elnyomás felszámolására. Ez - ha voltak is különbségek - azonban nem történt meg. A kommunista ideológia a szomszédoknál ugyanis egyáltalán nem jelentett szakítást a nacionalizmussal. Éppen ellenkezőleg: az internacionalizmus eszköztára éppen hogy segítséget nyújtott számukra a nemzeti kisebbségek asszimilálására. A Kádár-rendszer konszolidálásához nyújtott bukaresti és prágai segítség honorálásaként 1956 után Romániában és Csehszlovákiában még védtelenebbé vált az ottani magyarság. 1958-ban Kádár János Romániában, Münnich Ferenc pedig Csehszlovákiában tett látogatást, s nem csupán azt szögezték le, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései, de azt is, hogy a nemzetiségi politikát - amelyet egyébként megfelelőnek mondottak - belügynek tekintik. A magyar kisebbségek ilyen látványos cser- benhagyása Bukarestet és Prágát egyaránt felbátorította. 1959 márciusában a Kolozsvárott működő magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetemet összevonták a román 130 Külügyi Szemle
