Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - N. Rózsa Erzsébet: Demográfia, migráció, urbanizáció - a globalizáció "politikamentes" folyamatai. Az arab társadalom az "arab tavasz" előestéjén
Demográfia, migráció, urbanizáció olajmezőket, és ezek az államok, mint pl. Egyiptom vagy Szíria - ha kisebb mértékben is - szintén gyakran exportálnak olajat vagy olajszármazékokat. A legutóbb éppen a palesztin területek partjainál találtak tenger alatti gázmezőket, melyek kitermelésének joga, tekintettel a palesztin területek státuszára, egyelőre nincs eldöntve. A térségben lezajlott politikai folyamatok olyan új helyzeteket eredményeztek, melyek következtében pl. az iraki vagy a líbiai olajtermelés hirtelen és jelentősen visszaesett. Bár a háborúk lezárultak, az olajtermelés a fegyveres konfliktus előtti időszak szintjét még évekig nem fogja elérni. De a háborúskodás következményeként olyan országok is jelentős államadósságot halmoztak fel, mint Kuvait és Szaúd-Arábia. A globális gazdasági válság azonban, a térség országainak sajátosságai miatt, másként is jelentkezik. Az arab országok zöme ún. járadékgazdaság, azaz az állami bevételek elsősorban külső forrásokból, és nem belföldi - köztük lakossági - adókból származnak. A külső források nagyobbrészt természetesen az olaj és más szénhidrogének, illetve származékaik exportjából, továbbá ezek kitermelési jogának értékesítéséből származnak, de ide sorolhatjuk a közlekedési utak - elsősorban a Szuezi-csatorna - vagy az országon áthaladó olaj- és gázvezetékek használati díját, illetve azokat az ún. stratégiai járadékokat is, melyeket egyes nagyhatalmak - elsősorban az Egyesült Államok - nyújtanak katonai és gazdasági segélyek formájában.2 A járadékgazdaságokban az állam a külső források egy részét jóléti kiadásokra fordítja, így pl. az alapvető élelmiszerek vagy a benzin árának nagyarányú támogatására, ingyenes orvosi ellátásra, ingyenes oktatásra, stb. Ismert, hogy több arab országban ma sincsenek adók, vagy ha vannak is, az állampolgároknak alanyi jogon járnak olyan szolgáltatások, melyekért más országban fizetni kell. Sőt, a világnak ebben a legvízhi- ányosabb régiójában több országban ma sem kell fizetni a vízért, ami - egyes vélemények szerint - jelentős mértékben súlyosbítja a helyzetet, hiszen a lakosságnak nincs miért takarékoskodnia a vízzel. Az adóztatásnak, illetve az adóztatás hiányosságainak3 nemcsak a gazdaságra gyakorolt hatása jelentős, hanem alapvető társadalmi-politikai kérdés is. Hiszen ha az állampolgár nem fizet adót, azaz nem vállal részt az állam fenntartásában, akkor beleszólása sem nagyon lehet a jövedelmek elosztásába - azaz az állam és a társadalom különválik, a kettőnek nincs szerves kapcsolata egymással. Megállapíthatnánk ugyan, hogy ugyanezek az állampolgárok muszlim hívőkként igenis részt vállalnak a közösség fenntartásában, hiszen az adakozás, a zakát az iszlám egyik pillére; azonban egyrészt a vallásos közösség nem jelenti az államot (nincs államba szerveződve), másrészt a zakát sem nyújtja az irányításba (elosztásba) való beleszólás élményét, hiszen a hívő csak a támogatás kötelezettségével bír, annak további sorsában nem játszik szerepet. Míg Európában az államot az állampolgároknak felelős, választott képviselők és tisztségviselők testesítik meg, s így az adók és a jövedelmek elosztásában - közvetett módon - az állampolgároknak is szerepük van, az arab országok (neo-)patrimoniális 2012. tavasz 75