Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)

2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Fedinec Csilla: Ukrajna helye Európában és a magyar-ukrán kapcsolatok két évtizede

Ukrajna helye Európában teremteni a szükséges feltételeket a nemzeti kisebbségek kulturális, nyelvi és vallási identitása kölcsönös védelmének biztosítására (17. cikkely). A magyar politikai elitet a parlamenti szavazás megosztotta: a 405 képviselőből 279-en voltak jelen, 223-an szavaz­tak igennel, 39 nemmel, 17-en pedig tartózkodtak. A legtöbb nemmel szavazó és tar­tózkodó a legnagyobb kormánypárt, az MDF soraiból került ki. A központi kérdés az volt, hogy vajon az alapszerződéssel kapcsolatban Magyarországnak fel kellett volna-e vetnie a kárpátaljai magyarok kérdését. Az alapszerződés miatt támadták Antall József miniszterelnököt és Jeszenszky Géza külügyminisztert is. Többen az MDF és a MIÉP szétválásának egyik okát is ebben látták.17 Az ukrán elemzők viszont azt emelték ki, hogy az MDF radikális szárnya és a Kisgazdapárt ellenezte a ratifikálást, s legfőbbkép­pen azt kifogásolták, hogy a szövegben benne van: a felek nem támasztanak egymás irányában területi követeléseket.18 Az egyik félnek az okozott gondot, ami nincs benne az alapszerződésben, a másik fél viszont annak örült, ami benne van. Az alapszerződés nem foglalkozott ugyan az Antall által szóban emlegetett auto­nómia kérdésével, de garanciákat fogalmazott meg a kárpátaljai magyarokra vonatko­zóan. A korabeli hivatalos iratok cáfolják azokat a bírálatokat, miszerint a szerződés a kárpátaljai magyarság feje fölött köttetett: „a helyzet ezzel szemben az, hogy többszörös egyeztetés történt a legfontosabb kárpátaljai magyar szervezet [a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség] vezetőivel. A szerződés megkötésével Magyarország bizonyította a nemzetközi közösségnek, hogy nem konfliktuskereső, hanem ellenkezőleg, stabilizá­ló erőként lép fel a térségben [.. ,]."19 Az ország függetlenségének gyors elismerése és az alapszerződés ratifikálása ukrán szempontból kivételesen erős alapokra helyezte a két ország kapcsolatát, s ez azóta is hangsúlyos hivatkozási pont. Külön megnövelte a dokumentum jelentőségét, hogy Uk­rajnának a területi épség kérdésében több konfliktusos helyzettel is szembe kellett néz­nie. Ilyen volt többek között a Krím-félsziget kérdése, a ruszin szeparatista törekvések hangoztatása - különösen az 1990-es évek első felében - és a románkérdés. Az ukrajnai románok többsége Kárpátalján és Csernyivei megyében (a történelmi Bukovina terü­letén) él. A bukovinaiak 1989 után megfogalmazták a Romániához való csatlakozás gondolatát (Nagy-Románia), Kárpátalján pedig - a román nemzetiségi járásét.20 Uk­rajna parlamentje 1991. július 5-én elítélő határozatot hozott azzal kapcsolatban, hogy júniusban Románia parlamentje semmisnek nyilvánította a Molotov-Ribbentrop pak­tumot, amely a románság szemében egyben Nagy-Románia újjászületésének lehetősé­gét is jelentette. Az ukrán parlamenti nyilatkozat többek között leszögezte: a paktum törvénytelenségének kimondása nem eredményezhet területi követeléseket Ukrajnával szemben, és Ukrajna elutasít minden erre irányuló törekvést.21 2012. tél 105

Next

/
Thumbnails
Contents