Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után
Illyés Gergely - Kántor Zoltán A 2009. november 22-én megrendezett államfőválasztás első fordulójában Traian Básescu hivatalban levő államfő a PDL jelöltjeként 32,44%-kal az első helyen végzett, mögötte azonban szorosan következett a PSD-PC jelöltje, Mircea Geoaná, 31,15%-kal. Harmadik lett a PNL színeiben Crin Antonescu, 20,02%-kal, majd Corneliu Vadim Tudor és Kelemen Hunor következett, 5,56, illetve 3,83%-kal. A két héttel későbbi második fordulóban rendkívül érdekes helyzet állt elő: bár az exit poll felmérések Geoaná győzelmét jósolták, és a szociáldemokrata politikus már győztesként ünnepelte magát, reggelre megváltoztak a dolgok, és a hivatalos eredmények szerint Básescu győzött 50,33:49,66 arányban. A régi-új államfő újra Emil Bocot bízta meg kormányalakítással, aki a PDL mellett az RMDSZ, a 2008-as választások óta függetlenné vált Básescu-párti képviselők és szenátorok, valamint a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselőcsoportjának támogatásával kezdte újra a kormányzást. A független képviselők pár hónappal később külön pártot alapítottak, Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) néven. A Boc-kormányok ideje egybeesett a gazdasági-pénzügyi válság időszakával, az elhúzódó politikai bizonytalanság pedig tovább nehezítette a megfelelő válságkezelő intézkedések meghozatalát. Románia ebben az időszakban a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult hitelért, a kormányzati intézkedések irányát pedig nagyrészt a washingtoni szervezet iránymutatásai határozták meg. A 16%-os egységes adókulcsot végig fenntartották, egyéb területeken azonban drasztikus intézkedéseket hoztak a költség- vetési egyensúly fenntartása érdekében. 2010 májusában az IMF tárgyalódelegációja kijelentette, hogy a költségvetés helyzete tarthatatlan, ezért újabb intézkedésekre van szükség. Ezt követően Traian Básescu nyilvánosan bér- és nyugdíjcsökkentésre kérte a kormányt, amit a Boc-kabinet végre is hajtott: egyéb intézkedések mellett 25%-kal csökkentette a közalkalmazotti béreket, 15%-kal a nyugdíjakat és szociális segélyeket, és befagyasztotta az állami álláshirdetéseket. Később a nyugdíjcsökkentést alkotmányellenesnek nyilvánította az alkotmánybíróság, ezért a kabinet a 19%-os áfát 24%-ra emelte. Ezen intézkedések után nyilvánvalóvá vált, hogy Traian Básescu és Emil Boc népszerűsége mélypontra zuhant, a PDL pedig tartósan elvesztette addigi támogatottságát. Emil Boc - csökkenő parlamenti támogatottság mellett - 2012 februárjáig kitartott, míg végül lemondott a miniszterelnöki tisztségről. Az államfő ekkor a névlegesen pártfüggetlen, valójában hozzá közel álló Mihai Rázván Ungureanut bízta meg a kormányalakítással, aki azonban csupán április 27-éig volt hivatalban, mivel az időközben egységesült ellenzék és a kormánypártot elhagyó honatyák bizalmatlansági indítványa megbuktatta. 2012. május 7-én az államfő - nem látva más megoldást, és fél szemmel az év végi parlamenti választásokra tekintve - az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) részéről Victor Ponta PSD-elnököt kérte fel a kormányfői tisztségre. Az USL gyakorlatilag annak a Básescu-ellenes csoportnak az intézményesülése, amely már 2007-től kezdve - az 94 Külügyi Szemle
