Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)

2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után

Románia 1989 után Illyés Gergely - Kántor Zoltán1 1989-1992: zavaros idők B ár Nicolae Ceau§escu Romániája némileg különutasnak számított a szocialista országok között, a nyolcvanas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy az életszín­vonal drasztikus zuhanása, a nemzetközi elszigetelődés, a szocialista blokkon belüli óvatos demokratizálódási tendenciákból való kimaradás miatt ez a rendszer sem maradhat fenn sokáig. Az egyre sokasodó sztrájkok, az itt-ott fellelhető értelmiségi bí­rálatok és a növekvő kivándorlás azonban nem volt elégséges indok a diktátor teljha­talmától függő kommunista elit számára, hogy megtegye valamiféle átmenet kezdeti lépéseit. Végül az 1989. december 16-i temesvári események bizonyultak a forradalom gyújtószikrájának, ahol egy, a rendszert nem először bíráló református lelkipásztor, Tőkés László melletti szimpátiatüntetés fejlődött országos tiltakozó megmozdulássá. December 22-én a forradalom oldalára átállt volt kommunista vezetőkből, a rendszer üldözöttjeiből és más ismert személyiségekből álló Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (Consiliul Frontului Salvárii Nationale, CFSN) nevében Ion Iliescu bejelentette a kom­munista rendszer bukását, majd három nappal később egy rögtönítélő katonai bíróság halálra ítélte és kivégezte Nicolae Ceau§escut és feleségét, Elenát. Ebben az időszakban a CFSN tagjai között volt Ion Iliescun kívül Petre Roman, Domokos Géza és Tőkés Lász­ló is, a december 25-én megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)2 - Domokos Géza elnök, Tőkés László tiszteletbeli elnök, Verestóy Attila titkár - pedig az időközben Iliescut elnöknek, Románt pedig miniszterelnöknek kinevező CFSN tá­mogatására szólította fel a romániai magyarságot. Még az 1990-es esztendő beköszönte előtt, december 29-én, Horn Gyula villámlátogatást tett Bukarestben, ahol tárgyalt a román vezetőkkel. A felek megegyeztek a kolozsvári és a debreceni konzulátus meg­nyitásáról, január 5-én pedig a CFSN nyilatkozatot adott ki a romániai nemzeti kisebb­ségek jogairól. Ebben az időszakban a román-magyar kapcsolatok tehát biztatóan ala­kultak; január végére azonban megjelentek az első jelek, amelyek arra utaltak, hogy a demokratizálódó Románia kisebbségpolitikája korántsem lesz ennyire nagyvonalú. Először Ion Iliescunak a szeparatista tendenciák veszélyére figyelmeztető televíziós be­széde, majd a magyarellenes Vatra Románeasca marosvásárhelyi megalakulása és a 2012. tél 79

Next

/
Thumbnails
Contents