Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)

2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Szilágyi Imre: Magyarország és délszláv szomszédainak kapcsolatai 2010 után

Magyarország és délszláv szomszédainak kapcsolatai számítanak a magyar támogatásra. Magyarország 2010 nyarától fokozatosan dolgozott az elnökségi programon, de annak véglegesítésére értelemszerűen csak a belga elnök­ség eredményeinek fényében kerülhetett sor.54 A kormány, amelynek tagjai több ízben is biztosították a horvát politikusokat arról, hogy Magyarország támogatja hazájuk csatlakozását,55 2010. november 10-én fogadta el a magyar EU-elnökség programjáról szóló előterjesztés első változatát. Ebben leszögezte, hogy „Horvátország csatlakozása, a tárgyalások lezárása 2011. június vége előtt, a magyar elnökség számára kiemelt pri­oritás. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy más, a napirenden szereplő mégoly fontos, de nem idetartozó ügyek ne késleltessék."56 A Külügyminisztérium el­nökségi prioritásokról szóló, fentebb idézett magyar nyelvű oldalán ugyan nem, de az angol nyelvű változatban szerepel, hogy ehhez Horvátországnak is meg kell felelnie az elvárásoknak.57 Azt ugyan tudjuk, hogy Magyarország az elnökség időszakában mindent megtett a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása érdekében,58 a részletekről azonban szinte semmi sem szivárgott ki. Talán ez is közrejátszott abban, hogy egy szlovén újságíró így ironizált a magyar elnökség Horvátországgal kapcsolatos tevékenységéről: Magyaror­szág „elnökségének utolsó napján javítani kívánt státuszán, és olyan országnak akart mutatkozni, amely Horvátország nagy barátja, olyan országnak, amelynek kulcsszere­pe volt az EU felé vezető horvát úton".59 (Már csak írásom tematikája miatt is figyelem­reméltónak tartom, hogy a közel 4000 leütéses cikk nagyobbik részét - benne az idézett mondattal - és vele együtt az én kommentáromat, amelynek lényege alább következik, az említett lap szerkesztősége egyszerűen eltüntette az internetről, miközben az első bekezdést - kevesebbet, mint az eredeti szöveg negyedét - ma is olvashatjuk). A horvát politikusok és az elemzők döntő többsége viszont egészen másképp érté­kelte Magyarország szerepét. A baloldali köztársasági elnök éppúgy, mint a jobboldali kormányfő. Az államfő ugyanis így nyilatkozott 2011. június 25-én: „Létünk veszé­lyeztetettségének fordulópontjain Magyarország - amely néhány évvel ezelőtt bátran megnyitotta határait azok előtt, akik a szabadságra vágytak - nagy megértést tanú­sított a szabadság eszméje iránt, Horvátországnak szövetségest baráti kezet nyújtott. Csatlakozási tárgyalásaink éppen a magyar EU-elnökség idején jutottak el a sorsdöntő fordulóponthoz és a sikeres befejezéshez."60 A kormányfő pedig azt mondta, „hogy a tárgyalások sikeres lezárásáért külön köszönetét kell mondania a magyar elnökségnek és személy szerint Orbán Viktor miniszterelnöknek. Még három hónappal ezelőtt is kérdéses volt, hogy lezárhatók-e június végéig a még nyitott fejezetek, de a magyarok »keményen, barátsággal és mondhatni szeretettel, valamint pozitív energiával mindvé­gig támogattak bennünket«. Magyarország ezzel végleg beírta magát a horvát történe­lem legfényesebb lapjaira.. ."61 Egy befolyásos horvát elemző pedig ezt emelte ki: „Ma­gyarország EU-elnökségét nagymértékben a horvát csatlakozási folyamat befejezése teszi emlékezetessé, a magyar diplomáciának pedig nagy érdeme volt, hogy sikeresen képviselte az alapvető horvát érdekeket az európai intézményekben."62 2012. tél 45

Next

/
Thumbnails
Contents